A programozás metafizika
Sokan gondolják, hogy az informatikusok mérhetetlenül gyakorlatias figurák – akik irtóznak az „elvont” elmélkedéstől. Nem tudom azonban mi lehetne absztraktabb a programozásnál – amiben a van és nincs legalapvetőbb logikai elemeire épülő mérhetetlenül komplex struktúrák – a programozási nyelvek – segítségével állítunk elő olyan dolgokat, amik ha jobban meggondoljuk zömében csak a képernyőn léteznek.
Meglepőbben hangzik, de a modern programnyelvekben egyfajta metafizika köszön vissza. Entitások tervrajzait – osztályokat – definiálunk, amiknek lehetnek konkrét példányaik – az objektumok. Mintha csak a platóni ideák és konkrét egyedeik lennének. Az objektumoknak lehetnek tulajdonságaik, részei lehetnek nagyobb objektumoknak, akárcsak az egyes emberek egy nagyobb entitásnak – kisebb organizmusok nagyobb organizmusoknak.
A programok világa a végtelen logikai térnek egy – maga is végtelen – szelete, benne megalkotni valamit olyan, mint egy egy kis, saját törvényekkel rendelkező világot teremteni. Rajongok a logikai lehetőségekért – gyakorlatilag.
