cég­kul­tú­ra

Nyolc éve mérjük a céges közösség jóllétét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam?

A végcél hangsúlyozása helyett az apró változásokra való fókuszálás, és a folyamat pozitív megélése az, amit ott és akkor tanultam meg értékelni.

Tegnap bulit tartottunk a 13. szülinapunk alkalmából. Írtam egy pohárköszöntőt, ami túl hosszúra sikeredett, ezért aztán inkább egy rövidebb verzióra szorítkoztam. Alább olvashatjátok a hosszú változatot.

Nyár végén az volt az érzésem, mintha másfél éve behúztuk volna a kéziféket, amit nemcsak hogy ki kell most engedni, de a gázpedálra is jól rá kell lépni, hogy az eddig visszatartott ambíciók, a biztonságba való befordulásból kijövő emberek rátaláljanak ismét a céljaikra, energiáikra. Tudják megélni ismét, hogy itt van változás, van fejlődés.

Nem önzés az, ha csak a szívünkhöz közelálló témákhoz kapcsolódunk.

Piaci kofaként reklámoztam a portékáimat. Gyertek, gyertek! Már csak 300 pont, és megleszünk! Nyolcvan, negyven, elkelt! A srácok saját arcuk nyomtatott másával, és egy filctollal jártak körbe, hogy hozzáírják magukat azokhoz a projektekhez, amelyekben szívesen dolgoznának.

Megbízható munkahelynek hirdeti magát a szolgáltató központ, mely hosszútávú karriert és fejlődési lehetőséget kínál, mellé csomagban kapod a cafeteriát, fitness bérletet, céges mobilt, laptopot, valamint évi két db alkoholmámoros éjszakát a vidéki wellness szállóban csapatépítés címén, valami hasonló áll az álláshirdetésben.

A hétvégi elvonuláson teljesült Vince kívánsága: index.hu címlapra kerültünk az Edumap fejlesztésünkkel.

Az elmúlt fél évben néhány fővel gazdagodtunk, minek következtében egyre hangsúlyosabb kérdéssé vált, hogy miként tudunk emberközpontú értékek mentén eredményes cégként fejlődni és növekedni.