Sífelvonón ültem, amikor megtudtam, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Letaglózott a hír, egy pillanat alatt átfutott rajtam, hogy minden megváltozott. A világ, amiben élek, mától nem ugyanaz, mint ami tegnap volt. Szintet léptünk, mostantól állandó bizonytalanságban fogunk élni.
A következő hónapokban újraértékeltem mindent, és Andi segítségével létrehoztunk egy akciótervet, amit aztán bemutattunk a csapatnak. Volt már némi rutinunk abban, hogy krízishelyzetet hogyan érdemes kezelni, így tudtunk élni a feszültségből keletkező energiával, és képesek voltunk alkalmazkodni a helyzethez.
A Covid utáni öröm elmaradt, felváltotta a háborús szorongás, én meg azzal foglalkoztam, amihez a leginkább értek: a csapat jóllétével. Újraolvastam a rezilienciáról szóló szakirodalmat, és nagy erőkkel azon voltam, hogy kihangosítsuk a levegőben lévő feszültséget, közösen beszéljünk róla, és tudatosítsuk azt, hogy mit teszünk ellene. Volt is nehézség bőven: kiégés, perspektíva hiánya, érzelmi lehangoltság, hogy csak néhányat említsek. Az állapotok jöttek-mentek, és a csapat mindennel megküzdött.
Ez így ment néhány hónapig, ám lassan világossá vált, hogy a negatív érzelmi állapotokkal ugyan hatékonyan megküzdünk, de ez nem hoz létre automatikusan pozitív légkört. Az a jó érzés, ami egy-egy nehézség leküzdéséből fakad, nem tartós állapot, és minduntalan visszacsúszunk a szorongásba, a negatív érzelmi állapotokba.
Fókuszban az erősségek
Úgy döntöttem, hogy eljött az idő, hogy inspirációt merítsek a pozitív pszichológiából, és beiratkoztam a Martin Seligman-féle posztgrad képzésre, hogy első kézből tanulhassak arról, hogy miként lehet tudatosan áthangolni magunkat egy tartósabb jóllétre.
Ennek a folyamatnak volt az egyik kiemelkedő pontja, amikor megismerkedtem a VIAStrenghts modellel. Arra jutottam, hogy bár eddig a Seligman-modell öt dimenzióját viszonylag jól integráltuk a közösségünkben, valahogy mindig hiányzott az az egyénre szabott összetevő, ami mindenkit külön-külön is át tud hangolni. Egyszerű alapelvről van szó: ha van egy jó térképünk az emberi erősségekről, és egy validált tesztünk arról, hogy kinek melyek a zsigeri képességei, akkor nincs más dolgunk, mint ezeket a legerősebb jellegeket tudatosítani és továbbfejleszteni. Amiben alapból is erős vagyok, abban sikerélményem lesz, és abban kiemelkedő tudok lenni a jövőben is; ez pedig tovább erősítheti az egyéb kapcsolódó területeket is. Mindezt pedig úgy, hogy közben még élvezem is a folyamatot.
Bevittem a témát a csapatnak, és mivel mindenki nyitott volt arra, hogy céges szinten is foglalkozzunk vele, elvégeztük a tesztet, és készítettünk egy céges erősség mátrixot, ami kirajzolta, hogy miben vagyunk együtt kiemelkedőek, hol van az energiaforrásunk.
Ezen felül kipróbáltam azt is, hogy támogató beszélgetéseket indítottam néhány kollégámmal, ahol az egyéni teszteredmények ismeretében reflektáltunk az elmúlt időszakra, jövőbeli tervekre. Jó kereteket adott az, hogy minden azonosított erősséghez lehet pragmatikus állításokat is megfogalmazni, ami iránytűként működhet.
Természetesen, mint minden, ez az eszköz sem csodaszer, de arra mindenképpen alkalmas, hogy a negatív fókuszból áthelyezzük magunkat a pozitív féltekére. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: mi az, ami nem működött elég jól, miben szeretnénk fejlődni, inkább azt firtatjuk, hogy milyen zsigeri erősségekre támaszkodhatunk, ezt milyen helyzetekben éljük meg, és hogyan tudunk tovább mélyülni ebben.
Ott, ahol nincs akut nehézség (az esetek többségében), ez jól is működik, mert megerősítő és motiváló.
Magamra vagy másokra figyeljek?
Ahogy mélyültem a témában, egyre több bugyra nyílt ki a modellnek. Azon túl, hogy úgy éreztem magam, mint Alice a nyúl üregében, egyszerűen nem tudtam betelni annak a szépségével, ahogyan a kedvesség, őszinteség, kitartás, csapatmunka, és ehhez hasonló egyéb erősségek megmutatkoztak egy-egy embernél. Minden más megvilágításba került.
Dunát lehet rekeszteni a tengerentúli self-help könyvekből, melyek a tartós jóllét érdekében a saját magunk előtérbe helyezését hangsúlyozzák. Aztán jött Christopher Peterson, és három szóval összefoglalta közel nyolcszáz oldalas Character Strengths and Virtues könyv kvintesszenciáját: Other people matter. Nem én vagyok a fontos. Nem az a fontos, amit én tartok annak, vagy amit én mondanék tanácsként a másik embernek. Más a fontos. Az a fókusz, amit a másokra, a csapattagok megismerésére fordítok. Az a jelenlét, ráhangolódás, amit más emberekkel élhetek meg.
Erősségfókusz
Az elmúlt hónapokban megtanultam, hogy a hatékony kríziskezelés segít ugyan abban, hogy a nehézségekkel megküzdjünk, és ez feloldhatja az ezzel kapcsolatos frusztrációkat is. A problémákra való fókuszálással el tudjuk hárítani a bajt, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy tartós pozitív megélésünk legyen. Az erősségekre való fókuszálással viszont olyan tartós áthangolást indíthatunk el, ami a valós pozitív megerősítések révén növeli az emberek önbecsülését, jóllétét.
Oszd meg ismerőseiddel!
