Nyolc éve mérjük a céges közösség jóllétét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam?
Integral Vision
Az objektív teljesítménnyel együtt az egyéni adatokat aggregáltan láttatjuk négy kanyargó görbével. Nem sokat kezdünk vele, csak vizualizáljuk, és megállapítjuk, hogy most éppen felszálló vagy leszálló ágon vagyunk.
Eredményorientált szemlélet
Az Integral Vision keretet ad ahhoz, hogy emberek informatikai problémákra adjanak megoldást. Ezt tesszük nap mint nap, projekteket pályázunk meg és viszünk végig, hogy létrejöhessen egy weben kattintható végeredmény, mely megadhatja az élményt, létrehoztunk valamit. Az IV első éveiben fedeztem fel a ROWE megközelítést, mely a mai napig az egyik meghatározó szemlélet, mely eredményessé tette a működésünket úgy, hogy közben a munkatársak szabadságfoka rendkívül magas maradt.
A ROWE volt az egyik első lépés, amit megtettünk a demokratikus munkahely létrehozása érdekében. Abból indultunk ki, hogy világossá kell tennünk, hogy mit tekintünk eredménynek, és azt ha mérhetővé tesszük, akkor lesz egy olyan együttműködési struktúránk, mely nem szabályozza mereven a munkával töltött elvárt időt és a munkavégzés helyét.
Az idő mérése helyett a storypoint-ot választottuk kiindulásnak, mely egy Scrum-ban használt, feladatok komplexitását kifejező metrika. Arra jutottunk, hogy akárcsak a timesheet, ez sem fejezi ki pontosan a munkánk értékét, de lehetővé teszi, hogy egyéni vállalásokat tegyünk, és ez alapján számoljuk el az elvégzett munkát.
Ezt tesszük már több, mint nyolc éve, ez a metrika becsülettel kiszolgál bennünket, megadta a kívánt szabadságot, miközben nem mondható el róla, hogy mindent mér, amit az ügyfelek érdekében teszünk.
Az összes hibájával együtt a metrikával a teljesítményfókusz fenntartását sikerült elérnünk. Bár a storypoint jól kifejezheti azt, hogy egy adott probléma mennyire komplex, nem sokat mond arról, hogy sikerült-e értéket leszállítanunk a projekt során. Erre nem alkalmas. Kontraproduktívvá válhat, ha az eszköz válik céllá, ilyenkor hangzik el, hogy “csak hozzuk a pontokat”, “csak teljesüljön a storypoint vállalás”.
Annak érdekében, hogy a megoldásunk 3-4 év múlva ne tűnjön el a süllyesztőben, arra törekszünk, hogy hosszabb távú együttműködéseket hozzunk létre, így egy-egy létrehozott weboldalunk akár egy évtizedig is el tud működni. Ez hosszú távnak számít a webes iparágban, de nem áltathatjuk magunkat, hogy évtizedekig érvényes és működő megoldásokat szállítunk. Ha túlzottan a végeredményre fókuszálunk, néhány év pörgés alatt azon kaphatjuk magunkat, hogy az átadott/kiélesített weboldal öröme nem kárpótolja a több hónapnyi munka stresszét. Ez a szemlélet biztos út a kiégés felé.
Eredmény és folyamat együtt
Ha pusztán azt értjük eredményorientáltság alatt, amit az SP vállalás és teljesülés kifejez, pont a lényeget veszíthetjük szem elől. Erre viszonylag hamar rájöttünk, így aztán megtartottuk azt a szokásunkat, hogy a szubjektív megélések megosztásának nagyobb hangsúlyt adtunk a retrospektívek során, és figyelünk arra, hogy a folyamat megélését is láttassuk, mérjük.
Így történt, hogy a szigorú ROWE elvek kiegészültek egy folyamat dimenzióval. Kimondtuk, hogy bár a komplexitáspont kifejezi a mérnöki munkát, amit végzünk, és alkalmas így arra, hogy egységes elszámolási rendszerként is működjön, a projekt munka ennél jóval többet jelent, melynek során az üzleti kontextus, értékteremtésre irányuló fókusz és közben az együttműködési szokások ugyanúgy fontosak.
Az együttműködés kultúrája az a rejtett összetevő, mely ha létrejön, és sikerül is fenntartani, akkor ebbe ágyazva a teljesítmény storypoint alapú megközelítése is működik. Ez az, amit nem lehet kvantitatív eszközökkel jól mérni: ha megvan, akkor nem látszik, ha nem elég jó, akkor azonban a teljesítménymetrikával kapcsolatos frusztrációk is megjelennek.
A szervezeti együttműködést nem lehet hatékonyan ok-okozati relációban megragadni. Az emberek által formált közösségi tér inkább a homeosztatikus egyensúlyhoz hasonlítható. Olyan, mint a jól működő permakultúrás kert, vagy egy kristálytiszta vizű növényi akvárium. A közösen kialakított szokások biztosítják azt az önszabályozó működést, mely révén az egyensúly képes fennmaradni.
Eredmény vagy folyamat? Melyik a fontosabb?
Ha rövid távon gondolkodunk, akkor az eredmény a fontosabb. Az a tény, hogy létrehoztunk valamit, és az nem a fióknak készült, hanem tényleg sikerült közzétenni, és van egy felvevőpiaca a szolgáltatásunknak, termékünknek, elengedhetetlen. Ez szükséges ahhoz, hogy hasznosnak éljük meg a munkánkat.
Ha több éves léptékben gondolkodunk, egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy ebben a folyamatban mit éltünk meg, hogyan tudtunk kapcsolódni másokhoz, és ezekben a kapcsolódásokban milyen érzelmi és szellemi közegben voltunk.
Tudtam növekedni a képességeimben, abban, hogy a saját lehetőségeimet megismerhessem és kibontakoztathassam? Elmélyültek a kapcsolataim a közösségen belül, számíthattam a kollégáimra? Az évek során sikerült nyitnom a többiek felé, vagy megtartottam a biztonságos távolságot?
Kialakult kapcsolódás a megbízókkal? Egy csapatként dolgoztunk az ügyön, vagy az anyagiakon való viaskodás falakat húzott közénk? A létrehozott termék/szolgáltatás milyen célt szolgált, milyen értéket erősített? Tudok ezzel azonosulni? Fontosnak fogom tartani tíz év távolságából is? Hasznos társadalmilag a munkám? Milyen visszajelzést kaptunk a felhasználótól, megbízótól?
A növekedés élménye
A kérdésekre adott válaszok az évek múlásával kikopnak, egyre kevésbé fogunk emlékezni a konkrétumokra, a munkavégzés időszakában azonban jelentős érzelmi és szellemi lenyomatot hagyhatnak bennünk. Ez a hatás közvetlenül hat a személyes jóllétre, ami növekedést, kibontakozást tesz lehetővé. Ha így tekintünk egy-egy projekt eredményére, akkor a több évtized múlva is érzékelhető és értékelhető eredmény az lesz, amilyen emberré váltunk ezalatt az időszak alatt. A projektek elmúlnak, az ügyfeleink arcai elmosódnak, a munkatársainkat elfelejtjük. A folyamat során megélt élmények azonban közvetlenül formálnak bennünket, és hatnak arra, hogy mivé leszünk. Ezért gondolom azt, hogy a projekt során megélt folyamat éppen olyan fontos, ha nem fontosabb, mint maga a végeredmény.
Andival közösen létrehoztunk egy kérdőívet, hogy felmérjük a céges közösségünk jóllétét. A Seligman-modellből indultunk ki, a pozitív érzelem, flow, kapcsolatok, értelmes munka, teljesítmény mellett az autonómiát is vizsgáljuk.
Szabadon letöltheted, módosíthatod, felhasználhatod, terjesztheted az Integral Vision megnevezése mellett. A belső metrikákra vonatkozó kérdéseket kivettem a letölthető változatból, javaslom, hogy amennyiben szeretnéd felhasználni a saját szervezetedben, egészítsd ki az általatok használtakra irányuló kérdésekkel.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni a további írásainkról, iratkozz fel a hírlevelünkre! Az email címedre negyedévente küldünk egy összesítést az Integral Visionben történtekről, nem adjunk ki harmadik félnek, és bármikor leiratkozhatsz róla.
Oszd meg ismerőseiddel!
