Össze­ebé­delt bi­tek

Egy olyan közösségről, ahol megtartva érzi magát az, akinek nehéz, és ahol nyíltan lehet beszélni bármiről. Az Árpád úti irodánkban az eredeti tipikus 4x4 méteres teakonyhát átalakítottuk egy akkora méretű térré, ahol egyszerre mindannyian leülhettünk egy jó ebédhez. Az irodaház szabályzata nem tette lehetővé, hogy süssünk-főzzünk, így a kaját elkészítve vittük a helyszínre. 

Már a korai években is hívtunk szakácsot, aki nagy lábasokban szállította az általa főzött finomságokat. Később többen összefogtunk, és egy ideig egymásra főztünk. Az evés az Integral Vision-ben mindig központi motívum volt. Megfért itt egymás mellett a vegán, húsos, tejérzékeny és gluténmentes étrend is. Igyekeztünk mindenki számára elfogadható megoldást találni. 

Aztán átköltöztünk a Radnóti Miklós utcai tetőteres lakásirodába, ahol igazi konyhát alakíthattunk ki, tűzhellyel, sütővel, mindennel, ami egy jó főzéshez kell. Akkor még nem gondoltam, hogy két év múlva el fogja hagyni valaki ajkát a mondat, hogy “a tárgyalók mellett lassan a sütőt is be kell ütemeznünk, hogy ne legyen ütközés”. Szinte napi szinten összeütünk valamit, hol közösségi alapon, hol egyéni igények kiszolgálása érdekében.

Minden két hétben van egy nap, amikor mindenki megjelenik az irodában, és ilyenkor az ebédet biztosítjuk a kollégák számára. Amíg a csapat el van foglalva a retrospektívvel, és az egyes projektek tervezésével, addig Zsófi, a fogadott szakácsunk serénykedik a konyhában, olykor önkéntes kollégákkal kiegészülve. Lendületesen, jó kedvvel készíti a fogásokat, és közben cseveg vagy éppen mélybeszélget azokkal, akik arra tévednek. Zsófi a szakácsok gyöngye, az örök utazó, aki miközben az indiai, street kitchenes, instagrammos, tiktok-os csodareceptekből összeállítja a tökéletes kombót, Indiáról mesél azoknak, akik egy szebb világról álmodnak.

Idén Andi felvetette, hogy legyen zöldség a teraszon. És lett, amit olykor jól le is szedünk, meg is eszünk, ha éppen nem előz meg a helyi szarka, aki szintén profitál a kezdeményezésből. Vince évek óta savanyít céges uborkát a lelkes ubi-követőivel, a szörpkészítés pedig mára rendszeressé vált.

Megannyi elfecsérelt perc, amit nem programozással, nem ügyfelekkel, nem munkával töltünk. Hanem az ízek kotyvasztása ürügyén egymással foglalkozunk. A hétköznapi élményekkel, örömeinkkel vagy akár nyavalyáinkkal is.