IV13 osz­tály­ta­lál­ko­zó

A tíz éves szülinapi bulit a tizenharmadikra sikerült összehoznunk. Vince ötlete volt, osztálytalálkozó legyen a szülinap, így aztán meghívtunk mindenkit, aki egy fél évnél több időt dolgozott az IV-ben. Vártam már, hogy találkozzunk. Fontos nekem, hogy ennyien összegyűltünk itt. 

14 évvel ezelőtt, 29 évesen elmentem Szegedre, a Drupalconra. Akkor még egy multinál dolgoztam felhasználói felülettervezőként és e-learning tanácsadóként. Szerettem, amit csinálok, és meg is éltem belőle, jól. Mégis, volt valami, amit nem tudtam megválaszolni: miért megyek be nap mint nap, mi az, ami hajt, miért csinálom azt, amit csinálok.

Aztán a szegedi Drupalconon láttam, hogy a technológia sokkal több is tud lenni, mint amit addig gondoltam. Élő közösséggel találkoztam, megismerkedtem Magyarország legrátermettebb Drupal tanítójával, és láttam egy élő példát arra, hogy milyen az, amikor egy közösség belső motivációból hajtva alkot. 

Összevetettem ezt az élményt azzal, amit a multinál nap mint nap megélhettem, aztán néhány nap múlva felmondtam.

Élveztem a szabadságát annak, hogy reggel fürdőbe mentem, este dolgoztam. Vidám voltam és szabad. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy miért ne lehetne ezt csapatban is megélni. 

Egy évre volt szükségem arra, hogy energiát gyűjtsek, és némi egyéni vállalkozás után pp-t és Ákos-t bevonzva bejegyeztem az Integral Vision-t.

Úgy gondoltam, hogy ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy szigorú kritériumokat támasszunk az újonnan érkezőkkel szemben, legyen az új munkatárs vagy ügyfél. Válogassunk szigorúan, és támaszkodjunk a csoport bölcsességére, az egyéni ambíciókra. Alakuljon a cég úgy, ahogyan a közösség formálja majd. 

Ehhez tartottam magam, és ez hajtott az elmúlt tizenhárom évben. Egy olyan kísérlet, melyben a hierarchikus építkezés helyett egy megosztott, csapatmunkán alapuló szerveződésre építünk.

Így aztán az, amit elértünk, ahogyan most működünk, az a ti hozzájárulásotoknak köszönhető.

Az Integral Visiont azzal a szándékkal hívtuk életre, hogy közössége legyen azoknak a személyeknek, akik az elmélyülés és növekedés élményét kívánják megélni. Akiknek a folyamat éppolyan fontos, mint az cél és eredmény.

Összesen 40 ember dolgozott az elmúlt 13 évben az IV-ben. Ez a 40 ember 66 150 napot, azaz 180 évet tett a cégbe. Ebből a 40 emberből 33-an itt vagytok.

Az IV története 40 ember csatlakozásának, és 20 ember távozásának története. 

Tudjátok, hogy milyen fontos volt mindig is ennek a közösségnek az, hogy ha valaki úgy dönt, hogy elmegy, akkor méltó búcsút vegyünk tőle. Gyakran mondom, hogy olyan közösség vagyunk, ahol nagyobb hangsúly kap a távozás, mint az érkezés. Mi inkább búcsúbulikat tartunk, nem welcome partikat.

Kevés az időnk, hamar elfogy a levegő, kénytelen vagyok szűkre szabni a mondandómat. Hadd beszéljek most inkább az érkezések történetéről. Van egy hullámzása annak, hogy ki mikor érkezett, négy ilyen aktívabb időszakot tudok megnevezni. 2012 előtt: alapítás, 2012-2013: csecsemő, 2014-2015: kamasz , 2018-2019: felnőtt, 2020-jelen.

Kezdjük a nulladik lépéssel, az alapítással

A legtöbb sírva kacagós emlékem talán pp-hez köthető. Az első évben indítottuk a hálózatalapú (konnektivista) képzéseinket (htk01, tuksi01, kewlap). Imádtam azt az időszakot. Mindent megtettünk az ügyért. Egy alkalommal egy ügyfél míting előtt közösen ebédeltünk egy a gyorsétteremben, mikor ráfröccsent a ketchup az ingemre. Fontos tárgyalásra voltam hivatalos, úgyhogy összenéztünk, bementünk a mosdóba, és levetkőztünk. A pp ingében nem emlékszem, hogy végül sikerült-e megnyerni a projektet, de a gesztus megmaradt, mint ahogyan az is, hogy bepenészedett a bögre a teraszon.

Az első nagy kapásunk Marci volt. Marci akkor még egyetemista volt Pécsen, de már aktív Drupal fejlesztő. Ő volt az örök szkeptikus, és releváns kritikákat fogalmazott meg abban az időben a működésünkre, jövőképünkre vonatkozóan. A mai napig foglalkoztat, hogy milyen válaszokat adnék ma az akkori kérdéseire. Aztán jött thamas, szintén Drupalos közösségi arc, aki aktívan tett azért, hogy ki is vegyük a részünk a magyarországi és nemzetközi Drupalhoz kapcsolódó rendezvényekből és ügyekből. 

Az első csatlakozási hullám - 2012-2013 - az IP emlőjén

2012 év elején csatlakozott az első hullám az IV -hez: István, Bálint, Geri, és itt még az IP emlőin ücsörögtünk az Árpád úti irodában, egy leválasztott térrészben. Ekkor mentünk el közösen a Bánki tóhoz csapatépíteni, és ebben az évben voltunk síelni is cégesen, Lachtalban. 

Az, hogy ki mikor hogyan és mit tett hozzá a céghez, talán a Bálint példájával tudom illusztrálni. Nagy lendülettel érkezdett, tervezőként dolgozott, még nagyon fiatal volt akkor, de céltudatos és energikus is egyben. Az Árpád úti iroda arculatát Biás Katával együttműködve dolgozta ki, és az a tér nyolc évet szolgált ki bennünket, nagyban hozzájárulva a jó hírnevünkhöz, és a benti jóllétünkhöz. Bálint már akkor sokat mondogatta, hogy be kell menni a belvárosba, mert nagy korlát, hogy Újpesten vagyunk. Akkor még nem léptük meg ezt, de a gondolatot elültette, és most itt vagyunk, Újllipótvárosban. 

István hozzájárulása a másik példa arra, hogy miként tud egy ember hatni a közösségre. Sem előtte, sem utána nem volt még egy olyan ember a cégben, akinek annyira szerteágazó kapcsolatrendszere lett volna, mint neki. Nagyon sok embert ismerhettem meg általa, aki hozzájárult a cégünk alakulásához. 

2013 év elején jött Szilárd, Vince, Tomi, Anikó, Széll Andi, Bt. Jó kör volt. 

Az itt jelenlévők közül Szilárddal dolgoztam a legtöbbet. Az IV-ben közel tíz évet, és ezenfelül azt megelőzően kollégám volt néhány évig egy webdesign cégben. Ott ismerkedtem meg az igényességével, és a kivételes stílusérzékével. A mai napig emlékszem arra a többedik beszélgetésre, amit az akkori lakásom teraszáról indítottam, és próbáltam meggyőzni, hogy lépjen be hozzánk. Miután letettem a telefont, Katihoz fordultam, és azt mondtam: túl szép, hogy igaz legyen. Ha sikerül meggyőzni, óriásit fogunk lépni a munkáink minősége terén. Így is történt, és az első igazán ütős, látványos referenciáink ezt követően jöttek létre, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ismertségre tegyünk szert, és szintet tudjunk lépni. 

Vince már akkor tapasztalt rókának számított, amikor belépett az IV-be. Emlékszem az első felütésre, ahogy áll a szoba közepén felvont szemöldökkel, vitára kész pózban. Jöhettek a komplex ügyek, volt étvágya rá.

Néhány hétre rá, hogy elment az IV-ből, Ancsa azt mondta, hogy nélküle nem látja a szakmai stabilitást, és azt sem, hogy miként fogjuk tudni pótolni ezt a hiányt. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy a Vince hozzájárulásának egy jelentős része láthatatlan szövetként stabilizálja a közösségünket. Jelenlétével sokat formált rajtunk. Élt a vélemény kifejezésének lehetőségével és a döntés jogával, példát mutatva ezzel sokak számára. Erre az energiára egy ilyen introvertált közösségben nagy szükség van. 

Tomival az interjú maradandó élmény számomra. Ott ültünk a már szétbombázott, de még ki nem alakított Árpád úti irodában, mögöttünk egy keresztény idézet a falon, mi meg faggatjuk ezt a jóembert, próbálván szavakat kinyerni belőle. Aztán teltek az évek, ő meg egyre komplexebb ügyeket oldott meg, Vincével együtt sokszor a láthatatlan munkát is elvégezte, és nem tette szóvá, csak csinálta. Felépült egy ütőképes fejlesztőcsapat.

Ekkorra már számos ügyünk volt, adminisztráció egyre inkább nyomasztott. Kisgyerekes apaként sok időt töltöttem a játszótéren, így ismerkedtem meg Anikóval. Duplán jó volt, hogy csatlakozott hozzánk: az összes dokumentum a helyére került, és közben egy újabb olyan szempárral gazdagodtunk, aki figyelt másokra. Csatlakozásakor elfelejtettem említeni neki, hogy Slack-et használunk az irodában, úgyhogy az első héten döbbenten tapasztalta, hogy olyan emberek között kell töltenie a munkaidejét, akik robotként dolgoznak süket csendben, órákig meredve a monitorra. Később mesélte el, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor megkapta a Slack hozzáférést, és látta, hogy van ökörködés a #noise-on. Sokat tett a közösségért, észrevette és meghallotta az emberek igényeit, ami egy introvertáltakból verbuválódott közösségben különösen hiánypótló tud lenni. 

Erre az időszakra már világossá vált számomra, hogy az ügyfélkapcsolat kezelés a következő terület, amire hangsúlyt kell fektetnünk. Bevonzottuk Széll Andit, de előtte nagyon sok interjút bonyolítottunk le, keresve azt az embert, akiben megbízhatunk, aki tud a szemléletünkhöz alkalmazkodni, és akinek van is releváns tapasztalata. Andi közel két évet dolgozott az IV-ben, és segített abban, hogy lefektessük az alapokat ezen a téren. 

BT volt a következő ember, aki kalandosan került be a cégbe. Az első hullámban beszéltem már vele, de akkor még a korábbi munkahelyén volt dolga, így közel egy évre rá fogadta el az ajánlatunkat, és csatlakozott a céghez. Kezdetben egy legacy projekttel nyomasztottuk, de kibírta, és maradt. Néhány hónap leforgása alatt komoly szakmai pillére lett a cégünknek, jól működő csapat alakult ki körülötte, számos hosszú távon működő partnerünk elégedettsége köthető a munkájához.

A második csatlakozási hullám - 2014-2016 - kamaszkor

A következő csatlakozási hullámot Dávid indította 2014-ben, egy hónapra rá Zoli, majd Tibi érkezett. 

Dávid volt a leggyorsabban felvett ember a cég történetében. Iszonyúan tetszett az a műveltség, filozófiában jártasság, amit már az interjú alatt érintettünk. A nyelvfilozófiai zombik problémája sok-sok konyhai beszélgetés témájává vált, és a mai napig hozzá fordulok, ha gondolataimat szeretném finomítani.

A Zoli interjúján nem voltam ott, még be sem érkeztem az irodába, de már öt helyről jött az info, hogy egy zseni járt nálunk. Gyorsan kell lépni, nagyon jó a srác, hívd vissza, ne habozz, vegyük fel! - jött több irányból a kérés. Aztán néhány hónap múlva Zoli a következő szavakkal ajánlotta a cimboráját: “a kezemet tűzbe tenném érte”. Ez olyan mély benyomást keltett bennem, hogy elfelejtettem Tibit kiajánlani a csapatnak, enélkül vettük fel.

A Zoli&Tibi csapat tolta az ET szekerét, nem kis hatékonysággal. Az volt az első igazán komplex projektünk, a mai napig best practice-ként hivatkozom arra, hogy Zoli miként használta a JIRA-t a feladatkezelésen mellett projekt dokumentációra. Egy-egy téma több éves történetét volt képes néhány kattintással felidézni, ami nagy magabiztosságot adott a projekt kezelésében. Bámulatos volt.

Ekkorra már egy bő tucatnyi ember dolgozott stabilan a cégben, és az önszerveződéssel kapcsolatos nehézségek egyre nagyobb kihívást jelentettek. Meghívtam Orbán Gergőt, hogy segítsen facilitálni a demónapokon, és adjon impulzust ahhoz, hogy valóban közösen döntsünk. Adjon struktúrát a sprint végi közös alkalmaknak, és erősítse meg a közösséget. A Gergő hozzájárulásával sikerült úgy növekedjünk, hogy közben a demokratikus keretek maradtak, és tovább mélyültek. 

2015 erős év volt. Ekkor csatlakozott hozzánk Gréta, I. Edit, Asrob, Gábor, Zsuzsi és Lengyelfi Edit. Két account managerrel gazdagodtunk (Gábor kezdetben még fejlesztőként dolgozott). Gréta volt a szupersztár, ebben az időszakban érte el a legnagyobb látogatottságát a honlapunk, azon belül is a Gréta oldala még azután is évekig top listás volt, hogy kilépett. 

I. Edit sajnos csak egy évet volt közöttünk, ő volt az, akit mindenki ismert a Drupal közösségben, de senki nem találkozott vele korábban.

Asrob csatlakozásával az üzleti modellünk stabillá vált azáltal, hogy az üzemeltetés egyre nagyobb hangsúly kapott. A hosszú távú ügyfélkapcsolatok fenntartásának ez egy fontos mozzanata volt, amihez Peti hozzájárulása sokat jelentett.

Ebben az időszakban érkezett Bori, hogy az angol nyelvtudásunkat felrázza. A fókusz sokkal átfogóbbra sikeredett, az angol órák mellett a személyes figyelmed az emberek irányába fontos hozzájárulást jelent ahhoz, hogy közösségként működjünk. 

Gábor optimizmusa elképesztő energiákat mozgatott meg, a legnehezebb pillanatokban is a a pozitív végkifejletet ragadta meg. Volt valami zsigerileg motiváló abban, ahogy sokszor indokolatlanul optimistán állt a dolgokhoz. 

Traumaként éltem meg minden távozást, de az különösen fájt, ha egy-egy olyan ember ment el a cégből, aki tudtam, hogy a közösség szempontjából meghatározó. Több ilyen lendületes figura is volt az IV történetében, de mind közül is kiemelném Gábort, akinek a szakító intelligenciája fordítottan volt arányos az optimizmusával. Leült mellém, végigbeszéltük a projekteket, egy órát dumáltunk a munkáról, majd az utolsó percben a következőket mondta: “és még valami, jövő héttől máshol fogok dolgozni”. Ez volt az egyedüli alkalom, amikor rácsaptam valakire az ajtót. 

Zsuzsi csatlakozásával az account management folyamatokat végre rendbe raktuk. Olyan rutint hozott be a cégbe, ami korábban nem volt jellemző, és ami nagy biztonságot adott abban, hogy magabiztosan, sok ügyfelet tudjunk egy időben kezelni. 

Ezt az új account management minőséget segítette Lengyelfi Edit, majd Timi. Sok sok vidámsággal és csapatfókusszal. 

Ancsa erős informatikai tudással érkezett a cégbe, ehhez adódott hozzá egy érzékeny jelenlét és tudatos, reflektív hozzáállás. 

Zsani zseniálisan rajzolt, és mind karakterben, mind stílusban valami egészen újat hozott. 

A harmadik csatlakozási hullám - 2018-2019 konszolidáció

A következő hullámban Suhi, Anita, Dia, Andi, Lilla, Mana csatlakozott.

Suhi tele volt meglepetéssel. Az évvégi prezentáció műfaját sem addig, sem azután nem sikerült senkinek felülmúlnia. Anita módszerességet hozott a tervezés terén, ipari szemléletben, megbízható minőségben gyártotta a felhasználói felületeket, ami ekkora roppant fontos is volt számunkra a nagy számú megnyert projekt miatt.

Anikó volt az első munkatársunk, aki GYES-re ment a cégből, és már vissza is jött. Öröm volt az ürömben, hogy a könyvelőnk beajánlotta a lányát, Diát, hogy az átmeneti időszakban helyettesítse őt. Dia három évig dolgozott az IV-ben, és nagyon hálás vagyok neki azért, hogy annak ellenére, hogy mindvégig ott lebegett a lejárati dátum felette, kitartott, és végigcsinálta.

Andi és Lilla csatlakozásával elindult egy olyan folyamat, aminek során az account management és üzleti elemzés területe roppant megerősödött. Andi az első év végi beszélgetéskor kifejtette, hogy szuper a kultúra, de a pénzügyi tudatosság terén sokkal többre van itt szükség. Nem könnyű velem, előfordul sajnos, hogy pozitívan reagálok le valamit, de szuboptimális az energia, amit a változás érdekében mozgósítok. Itt valami ilyesmi történt: az első évben sürgető, transzformatív energiát hozott Andi, amire viszonylag későn csatlakoztam csak rá. Mára sokkal tudatosabban kezeljük a pénzügyeket, és adatvezérelten tudunk a folyamatainkhoz hozzányúlni. 

Emlékezetes élmény maradt számomra a Lilla által megszervezett MN&IM tervezést záró ügyféllel közös alkalom Az ilyen pillanatokért szeretem azt, amit csinálunk az IV-ben. Minden volt ebben: kapcsolódás, hála, szépség, felszabadultság, öröm. 

Mana könyvelőből képezte át magát fejlesztővé. Átjött az elszántsága, hogy meg fogja lépni a szakmai váltást, ezért megadtuk a lehetőséget, hogy nálunk történhessen meg ez. Mana kitartott, és azt követően is maradt, amikor már jelentős tapasztalat volt mögötte, és amikor sokan mások már elmentek volna egy jobb ajánlat hatására. 

Jelen - 2020 után

A járvány időszakában áttértünk a távmunkára. Az Árpád úti 230nm-es irodánk üresen állt egy évig, aztán úgy döntöttünk, hogy székhelyet váltunk. Vince egy év off után visszajött, és helyre rázta a szakmai bizonytalanságokat. Kineveztük technológiai vezetőnek, és ezzel kimondtuk azt, ami a korábbi időszakban is a realitás volt, hogy neki van legtöbb szakmai tapasztalata, amire építünk.

Felmerült, hogy drasztikusan csökkentjük a méreteket, és egy időre 50-60 nm-es irodát bérelünk, de végül egy, a korábbinál csak némileg kisebb irodára, de egy régóta tervezett belvárosi helyszínre esett a választás, melyet a 2021 nyara alatt sikerült is belaknunk. Egy éve, immár az új helyszínen jutottunk oda, hogy  a csapat jelentős része elkezdett többé-kevésbé rendszeresen bejárni. 

Az volt az érzésem, hogy másfél éve behúztuk a kéziféket, és eljött az idő, hogy rátapossunk a gázpedálra. Az eddig visszatartott ambíciók, a biztonságba való befordulásból kijövő embereknek rá kell találniuk ismét az energiáikra, ambícióikra. 

Ekkorra, másfél év online munka után már érezhetővé vált, oly mértékben lazult a közösség, hogy azt sok-sok élő találkozással lehet ismét visszaépíteni. Ebben az időszakban érkező kollégák nem azzal az Integral Visionnel találkoztak, amilyenek a korábbi tíz évben voltunk. 

Az élő kapcsolódások hiányában a betanulási folyamat is sokkal nehezebben ment, így aztán az a lendület, amit a csapat tud biztosítani, sokkal kisebb intenzitással volt jelen, mint korábban. 

Olaf igazi parti arcként érkezett, csak a parti maradt el a járvány miatt. Dávid, Johanna úgy csatlakozott hozzánk, hogy hónapokig nem is találkoztunk velük. Tamást fél évig várakoztattuk, mielőtt csatlakozhatott volna hozzánk. 

Egy éve eldöntöttük, hogy Andival osztozunk a vezetői szerepen, és ő fogja az üzletfejlesztést, pénzügyeket kézben tartani. Ez a döntés komoly impulzust adott ahhoz, hogy egy nehéz, inflációtól és egyéb nyavalyáktól sújtott időszakban tudatosan, világos tervezés mentén lássuk el a vállalt munkáinkat. 

Két újabb account manager csatlakozott hozzánk Vera és Detti személyében. Mindketten új tudást és lendületet hoztak.

Itt tartunk most. 

Mindeddig 180 évnyi időt töltött együtt a közösségünk 40 tagja. Köszönöm,  pp, Ákos, Marci, thamas, István, Bálint, Geri, Szilárd, Vince, Tomi, Anikó, Andi, BT, Dávid, Tibi, Zoli, Gergő, Gréta, Edit, Asrob, Bori, Gábor, Zsuzsi, Edit, Ancsa, Márk, Timi, Zsani, Suhi, Anita, Dia, Andi, Lilla, Mana, Olaf, Dávid, Johanna, Tamás, Vera, Detti!