Vissza az iro­dá­ba?

Hogyan hozzuk vissza az embereket az irodába? - ez a kérdés foglalkoztatott egy éve, amióta elkezdtük belakni az új, napfényes bérleményünket. A kollégákkal beszélgetve rá kellett jönnöm, hogy az ezzel kapcsolatos hiedelmeimet, szándékomat, kérdéseimet felül kell vizsgálnom. Azt gondoltam, hogy az élő jelenlét szélessávú kapcsolatot biztosít az emberek számára, így a bizalom kialakulásának és fenntartásának ez a leghatékonyabb módja. Ha ez így van, akkor vezetőként felelősségem “visszacsábítani” az embereket az irodába, hogy több és több élő kapcsolódás legyen, és ezáltal a közösség is erősebbé válhat. Nem igaz?

A legnagyobb jóindulat mellett is be kellett azonban látnom, hogy a fenti kérdés, és a mögöttes szándék manipulatív. Olyan dolgot várok el, amire nem mindenkinek van igénye. Miért kellene bárkit is meggyőznöm arról, hogy neki jó lesz az irodában dolgozni, ha ő ezt másként látja, másként tapasztalja? Azáltal, hogy ezt hangoztatom, azt üzenem azoknak, akik a távmunka mellett döntenek nap mint nap, hogy ők kevésbé fontosak, hogy előrébb való bejönni, és bár megengedett a távmunka, valójában nem preferált. 

Nem kell a csábítás

Nos, ez a belátás hozta azt a fordulópontot, hogy elengedtem a csábítás és iroda zavaros szókapcsolatát, és új kérdéseket fogalmaztam meg. Hogyan tudjuk erősíteni a kapcsolatainkat a közösségben? Miként lehet erősíteni a hibrid munkavégzés mellett is a jóllétet? Milyen eszközökkel tudunk hatékonyabbak lenni úgy, hogy közben élvezzük is a munkát? Meg tudjuk élni a sikereket, hálát, pozitív érzéseket úgy, hogy kevesebb személyes együttlétre van lehetőség? Hogyan vesszük észre, ha valaki nincs jól, úgy, hogy csak ritkán találkozunk vele? 

Mi változott? 

Először is abbahagytam a nyomasztó tanácsok ismétlését. Nem hajtogatom a rossz hangulatban lévő kollégám számára, hogy gyakrabban jöjjön be, mert az majd jót tesz neki. Ehelyett inkább azt próbálom jobban megérteni, hogy az általa választott és kialakított otthoni/irodai környezeten, munkafolyamaton hogyan tudunk javítani. A makacs, hosszan elhúzódó elakadások esetén arra biztatom, hogy egy programszerű, megcselekedhető tervet rakjon össze a pozitív elmozdulás érdekében.

Továbbá több energiám van arra, hogy közösséget erősítő események szervezésében kezdeményező szerepet vállaljak. Megszerveztük például a tizenharmadik IV születésnapi bulit. Összeraktunk egy kérdőívet a közösség jóllétének felmérése céljából, és megkértem a kollégáimat, hogy töltsük ki mindannyian a VIAStrengths kérdőívet. Mindegyik alkalom élénk beszélgetéseket, fröccsözős, estébe nyúló közösségi élményt eredményezett. 

Jó-jó, de akkor kell egyáltalán az iroda?

Meggyőződésem, hogy úgy, ahogyan egyesek számára a homeoffice a kényelmes és hatékony közeg, másoknak éppen az otthontól leválasztott munkatérre van szüksége. Ez utóbbi csapatot erősítem én is: ötből négy napon utazom egy órát, elengedem az otthoni közeget, és az új térben elmélyülök a teendőimben. 

Találkozom emberekkel, közösen gondolkodunk, főzünk, eszünk, és ez jó. Az iroda megteremti annak feltételét, hogy egy közös bázis legyen, ahová be tudunk menni, ahol bármikor adott a lehetőség egy beszélgetésre,, közösségi élményre, de - természetesen - akár az elmélyült munkavégzés tere is lehet.

Azt tapasztaltam, hogy ahhoz, hogy ez jól működjön, jól jön néhány “alapember”, akinek a munkatere elsősorban az iroda, akik szívesen bejárnak akár minden nap. Meg kell lennie a kritikus tömegnek a jó hangulathoz: ha 3-4 ember rendszeresen bent van a csapatból, az már elég ahhoz, hogy hosszú távon még egyszer annyi ember megjelenjen, s az már szinte a cég fele. 

Összegezve: a hibrid munkavégzést tartom a legkedvezőbb modellnek, mert ez a legrugalmasabb, a legtestreszabottabb, és mégiscsak van élő jelenlét is, amiben kisebb-nagyobb intenzitással mindenki részt vesz. Bízom benne, hogy ezt az igény a jövőben is megmarad, így az iroda továbbra is fontos eszköze lehet a közösség szerveződésének.

A HR fest konferencián a hibrid munkavégzés által újradefiniált iroda szerepéről beszélgettünk Agócs Balázs Mártonnal, Geng Szabolccsal és Kovács-Kövezsdi Évával.