Két oldalnyi jegyzetet hozott magával. Alaposan átrágta magát a kérdéseken, tudta, hogy miről és milyen sorrendben szeretne beszélni. Ő az a srác, aki egy-két éve még a retrókon passzolt, akit a kódolás éltetett, és minden más felesleges időhúzásnak tűnt. Ő az a srác, aki mára az egyik legintenzívebb energiát adja a csapatnak, aki mély átéléssel vesz részt mindenben. Mi történhetett? Hallgattam, figyeltem és jegyzeteltem, közben meg egyik ámulatból a másikba estem. Nem értettem, és most sem tudom dekomponálni, hogy mitől nyílt meg, mi okozta a változást. Megtörtént, és ez a lényeg.
Ez is egy évvégi retrospektív volt, melynek során rendszerint másfél-két órában átbeszéljük az elmúlt évet, az egyéni ambíciókat, a jelen állapotot és a jövő évi elképzeléseket. Idén ez húsz beszélgetést jelent. A meghívókat az alábbi kérdésekkel küldöm ki azzal a megjegyzéssel, hogy el lehet ettől térni, ha igény van rá.
1. Mi működött jól az elmúlt évben? Mit szeretnél, ha jövőre is pontosan ugyanígy lenne?
2. Mit sikerült javítanunk az elmúlt évben a kultúra / cégműködés terén?
3. Miben kellene javulnunk a következő évben?
4. Milyen szakmai céljaid voltak ebben az évben, és mit sikerült abból megvalósítani?
5. Milyen erősségeid vannak, amire szeretnél a továbbiakban is építeni?
6. Mely projekteken dolgoztál a legszívesebben?
7. Jövőre milyen jellegű projekteken dolgoznál szívesen?
8. Miben szeretnél fejlődni a következő évben?
9. Mit szeretnél visszajelezni?
Nem az a célom, hogy turkáljak az emberek privát szférájában. Nekem ez azért fontos, mert ezáltal lesz egy átfogó benyomásom a cégről, másrészről újabb lehetőség nyílik arra, hogy a csapattagok hozzájáruljanak a jövőről alkotott kép formálásában. A beszélgetések célja, hogy az elmúlt egy év történéseit egy közös narratívába foglaljuk, ami keretezi az évet, és előrevetíti a következő időszakot.
Sok esetben nem világos, hogy ki mit vár a következő évtől, és az szinte minden esetben komoly kihívást jelent, hogy a sokszínű jövőképből kiszálazzuk azokat a részleteket, melyek itt is és most fontosak és beépíthetőek.
Az évvégi beszélgetések alatt mindenféle hatás ér. Volt már, hogy ilyenkor derült ki az, hogy ki szeretne elmenni a cégtől de még habozik, és nem mer lépni, vagy éppen megerősítésre van szüksége, hogy maradjon. Kapok ilyenkor hideget-meleget, és van olyan is, hogy újabb beszégetésekre van szükség, hogy összeálljon a közös nevező. A legnehezebb talán az, amikor a kiégés határán, jövőkép nélkül érkezik valaki úgy, hogy nem akar váltani, de azt sem látja, hogy itt milyen kihívás tudja őt motiválni. Ezek azok a beszélgetések, melyek a leginkább kimozdítanak a komfortzónámból. Tudok kínálni jövőképet valakinek, aki a saját céljait sem látja, aki éppen túlélőzónában van már hónapok óta? Meddig lehet ebben az állapotban lenni úgy, hogy közben a környezetre is kihat ezzel? Lehet az ilyen élményekből táplálkozva változást kezdeményezni akár szervezeti szinten is?
Szóval ott ültünk a kávézóban. Pontról pontra kiveséztük a fókusztémákat. Két órából négy lett. Izgalmas élmény egyszerre látni a személyes és csapat szintű motivációt. A szubjektív és objektív jelleget. Az elmúlt négy évet, és azt, hogy melyik év milyen perspektívát kínált, és mikor miben tudtunk fejlődni.
Oszd meg ismerőseiddel!
