Írá­sa­ink

Sokszor dolgozunk Solr-ral a projektjeinken, gyakran jönnek elő kisebb-nagyobb hibák, fejlesztési kérések.

A Solr egy nyúlüreg, amiben nagyon mélyre lehet menni, de már néhány egyszerűbb ismeret is elég ahhoz, hogy az ilyen jellegű kérdéseket viszonylag rövid időn belül meg tudjuk válaszolni:

“A tartalom x mezőjében szerepel ez a szó: xyz, de ha a keresőbe beírom, mégsem kapok találatot. Miért?”

Az Integral Vision egy budapesti digitális ügynökség. 14 fős csapatban dolgozunk komplex webes rendszereken, és 17 éve működünk önszerveződő elvek alapján. Erről a működésről rendszeresen írunk a blogunkon is.

Az elmúlt öt év legfontosabb tapasztalata egyszerűen megfogalmazható: nincs visszatérés a régi rendhez. A piac folyamatosan alakul, az eszközök cserélődnek, az elvárások változnak, mi pedig ebben a folyamatos mozgásban keressük a működő válaszokat.

2022-őt a bizonytalanság, 2023-at a reziliencia éveként jellemeztük. Ha kicsit visszatekintünk, 2020 és 2021 sem volt kevésbé turbulens. A folyamatos alkalmazkodás és útkeresés évei után hogyan foglalhatnánk össze 2024-et egy szóban?

Nemrégiben döbbentünk rá, hogy már milyen régen, kilenc éve jelent meg a Drupal teljesen újraírt, Symfony-alapú verziója. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és egy évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a közösség kitartó munkája meghozza a gyümölcsét.

Kétezer-huszonháromban mentaszörppel lágyítottuk a hétköznapi nehézségeket. 

Előfordul, hogy úgy érzem, egy jól megrakott uszály sebességével vánszorgunk a sodrásnak felfelé, míg mellettünk elhúznak a motorcsónakok, de azt hiszem, ezen a ponton érdemes belenagyítani a képbe.

Mindig egy olyan cégről álmodtam, ahol az emberek nemcsak a munka kedvéért töltenek együtt időt, hanem azért is, mert szeretik egymás társaságát.

Szeretem a munkám, az embereket is, akikkel nap mint nap együtt vagyok és azt is, ahogy dolgozunk. Mégis egy hónap után, 3000 kilométerre az irodától rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a kiégés határán voltam.

Nyolc éve mérjük a céges közösség jóllétét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam?

Mindaz, amit korábban működő modellként éltünk meg, alapjaiban rengett meg. A tág környezetünk hatásai begyűrűztek a hétköznapjainkba, a stressz korábban nem tapasztalt mértékben jelent meg a legtöbbünk életében. 

A végcél hangsúlyozása helyett az apró változásokra való fókuszálás, és a folyamat pozitív megélése az, amit ott és akkor tanultam meg értékelni.