Nemrégiben döbbentünk rá, hogy már milyen régen, kilenc éve jelent meg a Drupal teljesen újraírt, Symfony-alapú verziója. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és egy évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a közösség kitartó munkája meghozza a gyümölcsét.

Kétezer-huszonháromban mentaszörppel lágyítottuk a hétköznapi nehézségeket. 

Mindig egy olyan cégről álmodtam, ahol az emberek nemcsak a munka kedvéért töltenek együtt időt, hanem azért is, mert szeretik egymás társaságát.

Szeretem a munkám, az embereket is, akikkel nap mint nap együtt vagyok és azt is, ahogy dolgozunk. Mégis egy hónap után, 3000 kilométerre az irodától rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a kiégés határán voltam.

Nyolc éve mérjük a céges közösség jóllétét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam?

Mindaz, amit korábban működő modellként éltünk meg, alapjaiban rengett meg. A tág környezetünk hatásai begyűrűztek a hétköznapjainkba, a stressz korábban nem tapasztalt mértékben jelent meg a legtöbbünk életében. 

A végcél hangsúlyozása helyett az apró változásokra való fókuszálás, és a folyamat pozitív megélése az, amit ott és akkor tanultam meg értékelni.

Hogyan hozzuk vissza az embereket az irodába? - ez a kérdés foglalkoztatott egy éve, amióta elkezdtük belakni az új, napfényes bérleményünket.

Tegnap bulit tartottunk a 13. szülinapunk alkalmából. Írtam egy pohárköszöntőt, ami túl hosszúra sikeredett, ezért aztán inkább egy rövidebb verzióra szorítkoztam. Alább olvashatjátok a hosszú változatot.

Nincs szükség okosságokra, ennél sokkal hasznosabb az elfogadó közeg.