Ér­té­kek men­tén

Körben ülünk a kék szalonban. Kulcsi sokadik témája következik: egy új projekt a láthatáron.

Sokszor figyeltem, hogyan vezeti fel a különböző leadeket, általában érezni lehet, hogy viszonyul az adott lehetőséghez. Ha nem tartja relevánsnak, akkor elvicceli a bemutatást. Ha kétségei vannak az ügyféllel szemben, akkor feszültség érződik a hangján. Ha pozitívan áll hozzá, akkor hosszabban részletezi az előnyeit, meggyőzőbb, néha látszik rajta az izgatottság.

Most bizonytalanságot érzek.

Az előzetes felmérés alapján a téma sokakat érdekel, de politikai vonzata miatt van, aki kifejezetten elzárkózik tőle. Nem ez az első eset a cég történetében, korábban is volt példa arra, hogy valaki, vagy valakik elutasítottak egy-egy ügyet, mert az elveikkel nem volt összeegyeztethető. Volt, hogy emiatt nem indultunk a pályázaton, és volt, hogy nem a mi ajánlatunk lett a befutó, így a probléma magától feloldódott.

De van olyan is, hogy nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Mi a teendő, ha például a cég fele szívesen dolgozna az ügyféllel, és még a pályázatot is megnyerjük? Ráadásul az együttműködés az anyagiakon túl egyéb előnyökkel jár: jó referencia, kapcsolatok, esetleg nyitás egy új piaci szegmens felé... Hogy lehet ezt belső feszültségek nélkül kezelni?

Mivel nálunk a csapatok többnyire önkéntes alapon szerveződnek egy-egy projekt köré, így ha valaki tartani akarja a távolságot, az nem jelent fennakadást, nem szül feszültséget. Nem önzés az, ha csak a szívünkhöz közelálló témákhoz kapcsolódunk. Céges szinten is az jelenti a legnagyobb hasznot, ha mindnyájan olyan projektekben veszünk részt, ami motivál minket, és nem elvárás, hogy ugyanaz motiváljon mindenkit.

Ahogy figyelem az események alakulását, hallgatom a heves megnyilvánulásokat, számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem. Ha csak egyetlen ember is ellenez egy projektet, szabad-e belevágni? Számít-e a végső döntésben, hogy ki az az egy ember? Számít-e a végső döntésben, hogy a cégvezető melyik oldalon áll?

Ezt kapásból meg is válaszoltam magamnak: emlékszem, egy alkalommal Kulcsi azt mondta, őt nem hozza lázba az adott ügy, de ha van egy csapat, akit igen, akkor hajrá. Összeállt a team, az eredmény pedig magáért beszél.

De a kérdések tovább zakatolnak a fejemben. Valóban kifejezhet-e politikai hovatartozást egy céges portfólió? Vajon van az a pénz, amiért félretennénk a cég elveit, az értékteremtés ideáját? Amikor vállalunk egy projektet, hol van a határ, mi az, ami még belefér, mi az, ami már nem? Meg tudunk-e élni valamiből, ha elzárkózunk minden politikai kapcsolódástól?

Sok válasz, érv és vélemény hangzott el a következő egy órában, végül Kulcsi mondta ki azt, amivel mindnyájan egyet tudtunk érteni: a továbbiakban is értékek mentén és nem pártok mentén döntünk a projektekről. A céges identitásunk része az értékteremtés iránti elkötelezettség, ez az, amivel mind azonosulni tudunk, és ami irányt mutat nekünk ezekben a döntésekben.