Pár hete az volt a legnagyobb problémám, hogy nem tudom láttatni és elszámoltatni a support projekteken végzett PO tevékenységemet: a feladatok definiálását, tervezését, a tesztelést, demózást.
Aztán PO lettem egy aktív fejlesztési szakaszban lévő projekten: tízszer akkora volumen, számtalan különböző érdekeltségű fél az ügyféloldalon, szűk határidők. Most a legkevésbé sem érdekel, látja-e, kifizeti-e bárki mindazt, amit beleölök ebbe a projektbe, egyetlen célom, hogy el tudjam végezni minden feladatomat időre...
Zsonganak a fejemben a tennivalók, kivel mit kell egyeztetni, milyen erőforrást kell lefoglalni, melyik feladatokra kell fejlesztőt találni, melyiket kell tesztelni, melyiknek a leírását kiegészíteni, a demóra felkészülni, a kimutatásokat ellenőrizni, release-t adni. Este lefekszem aludni, de fejben pörgök tovább, feszült vagyok, kérnék segítséget, de nem tudom, kitől és miben, mindenki teszi a dolgát, nincs plusz fejlesztői kapacitás, de ha lenne se boríthatnám a sprintjét senkinek csak azért, mert nem tudtam időben végezni a saját feladatommal.
Érzem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok.
Retrón ömlik belőlem a panasz: én erre alkalmatlan vagyok, ide több tapasztalat kell, ennyi mindent nem tudok kézben tartani. Árad az együttérzés, özönlenek a jó tanácsok, engedd el, ami nem a te felelősséged, delegálj, írd össze a feladatokat, priorizálj.
Hálás vagyok, de érzem, hogy ettől nem lesz jobb, lehet, hogy kevesebb lesz a feladat, de helyette jön majd az érzés, hogy ezt vagy azt elhanyagoltam, hogy miattam nem haladnak kellő tempóban a dolgok. Beszélnék Gergővel, de a demó nap többi része foglalt - a PO ügyek miatt.
Aztán mégis összejön egy 20 perces session, Gergő is elmondja, hogy ez egy nehéz projekt, hogy engedni kell abból, amit magamra vettem, tisztázni a felelősségi köröket. Ezen a ponton csordulnak ki a könnyeim. Ez nem segít, ha nem végzem el a feladatokat, és nem is tudom átadni senkinek, akkor borul minden! Gergő felteszi a kérdést: És akkor mi van?
Nem egy projekt indult el ebben a negyedévben, mi történik, ha ez nem lesz nyereséges, vagy kicsit később készül el a tervezettnél? Nem kell egyedül a vállamon cipelnem a teljes cég sikerességének terhét, sőt, még a projektét sem. Az én felelősségem, hogy időben jelezzem, ha problémát látok, hogy kérjek segítséget, és éljek vele. Gergő szavai eljutnak az agyamig, elhatározom, hogy beszélek Kulcsival, elmondom neki a helyzetet. Megkönnyebbülök a gondolattól.
Másnap még mindig érkeznek a biztató szavak, István felajánlja, hogy segít, Tamás a skype meeting végén biztosít a támogatásáról, Gábor a személyes tapasztalataival bátorít, és kimond valami nagyon-nagyon fontosat: Az IV pont olyan hely, ahol lehet hibázni.
Nem kell aggódnom, hogy pellengérre állítanak, ha nem teljesítek, hogy büntetést kapok, neadjisten kiteszik a szűrömet. Megtettem, ami tőlem telt, nincs miért szégyenkeznem. Nem kell, hogy tökéletes PO legyek az első nagy projektemen, hogy megfeleljek mindenkinek. Van időm és van terem a fejlődésre. Ezen túl pedig megkapok minden segítséget, amire csak szükségem van.
Hogy ezzel megoldódtak-e a gondjaim?
Aligha.
De azért vannak pozitív hozadékai is az esetnek: már tudom mire fogok nemet mondani legközelebb.
Oszd meg ismerőseiddel!
