Azon járt az agyam, hogy ezeket a szokásokat, melyekről oly sokat írunk és beszélünk, meg kellene osztani másokkal, hátha növekedne a klassz munkahelyek száma. Mostanában gyakran panaszkodnak nekem baráti kávézások alkalmával, hogy hülye a főnök, rugalmatlan minden, demotiváltak, nem jó a hangulat, stb. És lehet, hogy néhány esetben pusztán azért, mert vannak vezetők, akik nem is tudják, hogy hogyan lehetne másképp csinálni?
Gyakran írunk bejegyzéseket a szokásainkról, de attól tartok, hogy aki céget alapít, vagy ötleteket keres cégkultúra építéshez, cégfilozófia kialakításához, ő nem az IV blogját tanulmányozza e célból. Zanzásítva összeírtam a lényeges alapelveket, és néhányat a legfontosabb szokásainkból, majd elküldtem az általam egyik legnagyobbra tartott rádiós szaktekintélynek, aki mellesleg gyermekkorom óta a szívemhez is közel áll, hogy tanácsot kérjek tőle, hogyan lehetne egy kis munkahelyi jól-létet más munkahelyekre is beszivárogtatni. Izgalmasnak találta a témát, és már pár nap múlva a stúdióba invitált minket, csináljunk műsort!
Kulcsival megbeszéltük, hogy előtte találkozunk a rádió közelében, és majd jól felkészülünk. Odafele úton végig azon törtem a fejem, hogy mi mindenről lenne jó beszélni, majd a kávézóban is folytattuk az ötletelést, hosszú listát írtunk. Izgatottan csöngettünk be, Fodor a szokásos nagyon laza és kedves stílusával fogadott, öt percünk volt az élő adásig. Megnyugodtam, amikor vérprofi módon bekonferált és improvizálta miről is lesz szó, nem lesz itt gond, rutinos róka.
A zene alatt még beszélgettünk egy kicsit, és elöntött a melegség amikor felfedeztem a pillanat szépségét. Itt ülünk egy még óvodai, és azóta is nagyon kedves barátom nagyrabecsült édesapjával, és a gyermekeim ovis társainak apjával együtt, hogy arról a cégről beszélgessünk amit az utóbbi álmodott meg és hozott létre, és amelynek másfél éve én is próbálok hasznos tagja lenni. Volt ennek a konstellációnak egy sajátos bája. A zene elhalkult, és máris meg lettem szólítva.
Utoljára nagyon sok évvel ezelőtt beszéltem rádióban, akkor is csak röviden, és az a két ártalmatlan alkalom nem igazán tett rutinossá, sőt. Hiába a gondos felkészülés, a puska, nagyon sok mindent szerettem volna elmondani, és ahhoz képest a töredékét sem sikerült. Kulcsinak jobban ment, ő hamar belelendült, és lelkesen mesélt, a végén már-már sziporkázott. Azt gondoltam, sok időnk van, majd magamhoz ragadom a szót, hogy ne csak a vezető szemszögéből láttassuk a dolgokat, hanem néhány konkrét példát én is említek, de úgy elröppent az a háromnegyed óra, hogy hoppon maradtam megannyi bennem ragadt élménnyel. De sebaj, legközelebb ezeket is elmesélem, immár rutinosabban! :)
Halgass bele a műsorba:
A teljes adás a Rádió Bézs oldalán hallható.
Oszd meg ismerőseiddel!
