Amit meg­eszel, az te le­szel!

Amikor az ember egy új munkahelyre kerül, a mindennapi integrálódási folyamat egyik legjelentősebb mozzanata (feltéve, ha nem dohányzik), az ebéd. Ilyenkor van ugyanis lehetőség arra, hogy az új munkatársakkal kötetlenebbül beszélgessünk, és jobban megismerjük őket, ők minket.

A szocializálódási folyamaton kívül az ebédidő remek lehetőséget teremt, hogy felfedezzük az új munkahelyünket körbeölelő városrészt, és gasztronómiai kíváncsiságunkat kielégítvén végigkóstoljuk a környékbeli vendéglátóipari egységek kínálatait. Ez egy néhány hétig, de akár hónapokig tartó izgalmas folyamat, a környék nyújtotta lehetőségektől és attól függően, hogy mennyire gyorsan megy a beilleszkedés, és mennyire befogadó az új közösség. De előbb vagy utóbb eljön az idő, amikor azon kapjuk magunkat, hogy mindig a legközelebb lévő étkezdét választva, unottan olvassuk a napi menüt, majd kedvenc kollégánkkal fásultan rágcsáljuk a rántott húst, és egyetértően bólogatunk, hogy mennyire rosszul főznek itt. Rájövünk, hogy hiába egy menő wellness létesítmény konyhájáról van szó, a forgatókönyv pont ugyanaz, mint az általános iskolai menzán volt. Hétfőn sült hús, kedden pörkölt, szerdán gulyás, csütörtökön hortobágyi palacsinta, pénteken milánói makaróni, vagy a pecsenye, brassói, rizses hús, tejberizs kombó vonalon köszönnek vissza az alapanyagok. Aztán rádöbbenünk, hogy tulajdonképpen mindennek ugyanolyan íze van, és mindezért nem kevés pénzt kérnek. A rendeléssel is hasonló a helyzet, egy idő után nemcsak az étlapot fújod kívülről, de bármelyik étel ízét és összetevőit álmodból felébredve fel tudod idézni. Persze akinek ideje engedi, főz otthon, és behozza a finomságokat, de kevesen vannak, akiknek ez a plusz idő minden nap megadatik. Szóval egy idő után egyszerűen unalmas lesz az ebéd, és a kezdeti izgalmakkal ellentétben rutinszerű tápanyagbevitellé válik. 
Az már csak nehezíti a helyzetet, ha valamilyen ételallergiától szenvedsz, mert arra a legtöbb helyen nincsenek felkészülve, így drasztikusan csökken a választható fogások száma, és rossz esetben a natúr csirke rizzsel párosra korlátozódik.

Ez az ebéd krízis már éppen kezdett volna elhatalmasodni rajtam, amikor egy céges összejövetelen egyik kollégám agyából kipattant a zseniális ötlet, hogy főzzünk felváltva ebédet.

A tökéletes megoldás! Gyorsan összegyűltek a jelentkezők, és végül heten társultunk a kezdeményezéshez. Hogy mindenki ehessen mindenből, le kellet fektetni néhány alapszabályt: glutén-, tej-, tojás- és cukormentesen fogunk főzni. Tehát kb. másfél hetente kell ebéddel készülni 7 főre, és cserébe minden nap házi kosztot ehetünk, méghozzá egészségeset és nem utolsó sorban finomat. Elkészült gyorsan az excel tábla melyben nyomon követhető, ki a soron következő, mi lesz a menü, ki mikor van szabadságon és minden lényeges információ.

Három hét elteltével örömmel állíthatom, hogy az IV-ben remek szakácsok dolgoznak, az ételek egészen változatosak, az indiai currys csirkétől, a fahéjjal bolondított vörösboros marhán át, a frissen horgászott pestós sült halig minden eddigi ebéd isteni finom volt! 
Ugyan próbaidővel vágtunk bele a projektbe, de az elmúlt hetek nagy sikereire való tekintettel szerintem ki lehet jelenteni, hogy mindenki átment a vizsgán, és véglegesítjük az új munkakört, melyet felváltva töltünk be.