"Szerinted ki lesz a következő?"
Nyár vége volt, késő este. Véget ért Edit búcsúbulija, hazafelé bandukoltunk Vincével a Városliget környékén.
Hallgatott egy darabig, aztán rám nézett. "Szerintem most egy ideig nyugi lesz."
Hát nem lett. Alig négy hónappal később ketten is búcsút intettek a cégnek.
Tomi kérdezte tőlem Slacken pár nappal ezelőtt, mit szólok Zoli távozásához, akkor jutott először eszembe ez az augusztusi jelenet. Kíváncsiságból neki is feltettem a kérdést: "Szerinted ki a következő?"
Villogott a három pötty, Tomi gépel...
"Végiggondolva a dolgot, szerintem te leszel. Nem szereted a Drupalt, nem szereted a PO-ságot, most pedig Drupal projekteken vagy PO. Fiatal vagy, nem sok munkahelyen dolgoztál eddig, biztos szívesen kipróbálnád magad máshol."
Koppant a tollam az asztalon.
Erre a válaszra nem számítottam.
Egyszerre nevethetnékem támadt, de közben száguldozni kezdtek a gondolatok a fejemben. Újra elolvastam, amit írt. Logikus gondolatmenet volt, az állítások nagy része megfelel a valóságnak.
De eszem ágában sincs elmenni.
Miért? Hiszen Tominak sok dologban igaza van. Igaz, hogy a Drupal nem a szívem csücske. A PO szerepkör pedig az utóbbi hetekben nagyon komoly feszültségeket keltett bennem. Tagadhatatlan, hogy fiatal vagyok, bár dolgoztam már három helyen ezen kívül, és pontosan tudom, milyen munkahely az ideális számomra. Tudom azt is, hogy az IV ezen szempontok közül melyeknek tesz eleget és melyeknek nem.
Azt mondja a szakirodalom, hogy amikor egy párkapcsolatban az egyik fél kifelé kacsingat, akkor valami olyan szükségletét akarja kielégíteni, amit a saját kapcsolatában hiányként él meg. A probléma az, hogy sok esetben az ember nem gondolja végig, hogy bár egyfajta hiányt betölthet egy új kapcsolattal, de lehet, hogy tizenöt másikat él meg, ami az előző kapcsolatában viszont jól működött.
Nem gondolom, hogy létezik tökéletes párkapcsolat, vagy létezhetne tökéletes munkahely. Viszont létezik egy elég jó, ami a szükségleteink döntő többségét kielégíti.
Ha mérlegre teszem azt, amit hiányolok itt, és azt, amit pozitívumnak tartok, elég egyértelmű, hogy az IV még mindig jó választás számomra.
Bár valószínűleg találnék olyan céget, ahol általam preferált technológiákkal dolgozhatnék, és nem kéne szerepkonfliktusokba keverednem. De lehet, hogy nem érezném azt, hogy beleszólásom van a cég alakulásába, vagy lehet, hogy a hatalmi struktúrák miatt nem lenne módom EMK-val kommunikálni, az érzéseimet és szükségleteimet kifejezni. Lehet, hogy az a munkahely jólétet biztosítana számomra - jóllét helyett.
Tavaly négy embert búcsúztattunk. Több szempontból is nagy érvágás ez egy ilyen kis közösségnek.
De én maradok, Tomi!
Oszd meg ismerőseiddel!
