A visszajelzés, akármelyik oldalt is nézem - az adó és a vevő szempontjából nézve is - nem feltétlenül egyszerű eset. A pozitív visszajelzést általában jól fogadjuk, de a negatív üzenet… az már kicsit nehezebb ügy. Nincs ebben semmi meglepő: az ember nehezen viseli a kritikát, még ha az építő jellegű is. Persze ott a másik véglet is: mikor a személyes érzéseid miatt nem akarod megbántani, kritizálni a másikat, vagy ha megteszed, az is annyira szép csomagolást kap, hogy a tényleges üzenet elvész a sorok között. Bár igyekszünk tudatosan kapcsolódni az ilyen jellegű pontokhoz itt a cégnél is, azért nekünk sem árt egy kis mentorálás a témával kapcsolatban. Így megkértük Gergőt, hogy kicsit terelgessen minket ezen az úton: el is indult a Hogyan adjunk visszajelzést? workshop.
A következő kérdések mentén haladva már én is sokkal nagyobb figyelemmel állok bele egyes szituációkba.
Mikor?
A jó visszajelzés fontos kritériuma az időzítés: egy rossz időpontban érkező visszajelzéssel épp a szándékolttal ellentétes eredményt érhetünk el. Például ha túl sok ideig várunk a visszajelzés adásával, már torzulhatnak az érzéseink és az emlékeink is az adott dologgal kapcsolatban, ez pedig nem mindig sül el jól. Ugyancsak igaz fordítva is: a hirtelen, és felfokozott lelkiállapotban túlságosan elragadtathatjuk magunkat, amivel felesleges feszültséget is kelthetünk.
Hogyan?
Mind ismerjük az érzést, amikor a rosszul megválasztott hangerő, hangnem, vagy egyéb metakommunikációs jelek miatt félremegy az üzenet. A választott szavainkból kirajzolódó üzenetet ezekkel az eszközökkel színezzük és árnyaljuk.
Mit?
Tények és konkrétumok: a két kulcsfogalom, mely alapján felépíthetjük a visszajelzést. Személyfüggő, ki, hogyan “csomagolja” és adja át a számára fontos információkat, de nem szabad elfelejteni, hogy akkor számíthatok arra, hogy a másik meg is hallja a visszajelzésem, vagy elismerésem, ha a a visszajelzést nem csak arra adom amit tett. Figyelembe kell venni a viselkedése mögötti "legjobb szándékát" és azt a valószínűsíthető dilemmát, vagy erőfeszítést, amit ő megélt. Igen, ebben fontos a tényszerűség és a konkrét fogalmazás.
Kinek?
Bárkivel kerülhetünk olyan helyzetbe, és élhetünk meg közösen egy projekt vagy a hétköznapok során szituációkat, melyekre szeretnénk visszajelezni, vagy akár visszajelzést kapni. Ez az a pont, ahol egy tökéletes világban nem kell, hogy meghatározó legyen a hatalmi kérdés. Én sokszor észreveszem magamon, hogy önkéntelenül is besimulok egy olyan helyzetbe, amivel nem feltétlenül értek egyet, és én teremtem meg azt a fajta hierarchikus leosztást, aminek elvileg nem kellene befolyást gyakorolnia rám… itt jött az a fajta személyes megélés a kis "workshopunk" kapcsán, hogy az egy jó dolog, ha felismerem ezt, már csak azon kellene dolgoznom, hogy ne álljak bele.
Nem vitás, még csak a felszínt boncolgatjuk egy nagyon fontos témában, de már most sok olyan (akár pontosan meg sem fogalmazott) kérdésre kaptam választ, amelyek itt motoszkálnak bennem, és amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy közösségben tartósan jól működő kapcsolatokat építhessünk ki.
Oszd meg ismerőseiddel!
