Egy negyedéves beszélgetés alkalmával elmondtam Kulcsinak, hogy igényem van olyasmit csinálni, amihez kevesen értenek, és hogy erre a cégnél nem látok sok lehetőséget. Rögtön hozzátettem, hogy persze eszemben sincs továbbállni, hiszen ilyen cégkultúrával rendelkező munkahelyet sehol máshol nem találok Magyarországon.
Kulcsi azt felelte, hogy igyekszünk megteremteni az igényem kielégítéséhez szükséges feltételeket, de ha nem sikerül, akkor igenis tovább kell állnom, mert az, ahogy dolgozunk, csak a forma, és a forma nem olyan dolog, ami itt tarthat.
A beszélgetés ezután más irányba terelődött, de bennem még sokáig visszhangzott: "ez csak a forma..."
Tényleg csak forma lenne?
Meglepett a hozzáállása. Azt hittem, számára ez kulcsfontosságú dolog. Az első találkozásunkkor a felvételi interjúmon mesélte, hogy már azt is eredményként könyveli el, hogy a cég 10 éve fennáll, hiszen ezzel a szabadsággal és rugalmassággal nem könnyű fenntartani egy stabilan működő rendszert. Azt hittem, nagy áldozatokat hozott azért, hogy ez a forma megvalósulhasson.
Mindig is azt képzeltem róla, hogy tízszer ekkora vállalat vezetője lehetne, ha nem ezt az utat választja. És mindig hálás voltam neki, hogy minket választott.
Tényleg csak forma lenne? Az, ahogy dolgozunk, csak demó napok és retrók összessége, megspékelve némi integrál-szemlélettel, agilitással?
Számomra sokkal többet jelent. Egy olyan védett környezetet, ahol megtanulhatok felnőtté válni, elfogadni az építő kritikát, kiállni magamért, megélni a szabadságomat. Ahol személyes figyelmet kapok, állandó fejlődési lehetőséget, szakmailag és emberileg is. Ahol megtapasztalom, milyen az igazi demokrácia, és látom, hogy képes jól működni.
Ez a forma egy szent ügy kellene legyen, olyasmi, amit az emberek a zászlajukra tűznek. Mekkora szükség lenne számos területen ilyen munkahelyekre! Ahol a dolgozók visszajelezhetnek időről időre, a feletteseiknek is, a kirúgás kockázata nélkül. Ápolók az orvosoknak, tanárok az igazgatónak. Ahol a vezetők arra törekednek, hogy kollégáik jól-létét szem előtt tartsák. Ahol egy csapat, egy tantestület, egy munkahelyi közösség együtt hozza meg a mindnyájukat érintő kérdésekben a döntéseket. Ahol az édesanyák rugalmas munkaidőben dolgozhatnak. Ahol nem néznek csúnyán, ha valaki beteget jelent. Ahol a munka nem csak robot, nem csak kenyérkereset.
Másfél évvel ezelőtt emiatt a forma miatt választottam az Integral Visiont. Ebből a formából merítek erőt, amikor tele a hócipőm a feladataimmal. Ez a forma az oka annak, hogy nem csábítanak a hétszámjegyű külföldi fizetések.
Természetes, hogy a rendszerünknek vannak hibái. Természetes, hogy ez sem egy tökéletes munkahely, de – számomra legalábbis – mérföldekkel közelebb áll hozzá, mint bármelyik cég, amivel eddig dolgom volt. A formája miatt.
Oszd meg ismerőseiddel!
