Hét éve történt, hogy felvettük, és elkezdte a próbaidejét. Pénzügyes, adminisztrációs feladatok ellátására szerződtünk. Időszerű volt az ügyvezetői szerepkörről leválasztani ezt a felelősségi kört. Sok energiát és időt fordítottam arra, hogy alaposan átbeszéljük az ügyviteli folyamatokat.
A nagy izgalomban elfelejtettem említeni neki, hogy délelőtt 10 és 12 között, valamint du. 1 és 3 között a munkatársak közötti kommunikáció jelentős része online zajlik annak érdekében, hogy ne zavarjuk az elmélyülést. Így aztán a Slack meghívót sem kapta meg időben. Emberünknek ez volt az első informatikai profilú munkahelye, nem látott korábban még ennyi embert egy helyen monitorra szegezve ülni. Hogy lehet, hogy egy térben vannak, és órákig nem szólnak egymáshoz? Nem tudta, hogy a háttérben, online csevegőszobákban zajlik az élet. Az elmélyült arcokról nem lehetett leolvasni a noise csatornán röpködő poénokat. Egy későbbi kocsmázás alkalmával mesélt arról, hogy gondolkodott, el merje-e tépni a papírt délelőtt, vagy inkább várjon vele az ebédig, amikor nagyobb a mozgás, és nem csap akkora zajt vele.
A virtuális térben való kommunikáció a járvány előtt is jelentős súllyal volt jelen a cég életében. Ugyanakkor az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott az élő kapcsolódás is. Volt olyan időszak, amikor főztünk egymásra, a közös ebédek és kocsmázások összetartó, baráti közösséget hoztak létre.
A járvány következtében távoli munkavégzésre kényszerültünk. Egy bő hónapja dolgozunk otthonról, ez egyelőre nem több egy akár jótékonynak is nevezhető környezetváltozásnál. Még több hét karantén vár ránk, melynek számos hatására fel tudunk készülni, de sok dologra nem. A kollégákkal való kapcsolattartás nehezebbé válik, hangulatingadozásra, a transzparencia gyengülésére, felelősségvállalás körüli nehézségekre és ebből fakadó bizalmatlanságra, feszültségekre számítok. Ha mindez anyagi nehézségekkel is párosul, akkor automatikusan bekapcsolódhat a vészforgatókönyv, mely kontrollt, mikromenedzsmentet, bizalmatlanságot eredményezhet.
Mindez úgy vélem megelőzhető. Ehhez egyebek mellett világos értékrendre, és közösen jóváhagyott alapelvekre van szükség, melyhez mindenki tarthatja magát. A ROWE szerint az alábbi kritériumoknak kell teljesülnie, ha eredményorientált munkavégzést szeretnénk, ahol mindegy a munkavégzés helye és ideje:
- a szerepkörök világosan meghatározottak, a felelősségvállalás módja egyértelmű,
- mindenki számára világos, hogy a sikert miben mérjük,
- világossá tesszük a következményét annak, ha nem tudjuk sikerre vinni a munkát,
- a következmények vonatkozásában nincsenek kivételezettek.
Minden bizonnyal lesznek olyan napok, amikor leverten, motiválatlanul ébredek majd, lesz olyan is, amikor terhes lesz a munka, és olyan is, amikor a kintlévőségek miatt leszek feszült. Mit tudok tenni annak érdekében, hogy gyorsan fel tudjak állni ezekből a helyzetekből? Észre fogom venni, ha valaki éppen ebben van, és támogatásra van szüksége? Ki hogyan tud majd megküzdeni ezekkel a helyzetekkel?
Marhefka István barátommal a kényszer távmunkáról beszélgettünk.
Oszd meg ismerőseiddel!
