Mikor kikerültem az egyetemről a friss diplomámmal, sok helyre beadtam az önéletrajzom, volt, ahonnan behívtak interjúra, viszont tapasztalataim hiányában nem alkalmaztak. Végül egy kecskeméti marketinges helyen kötöttem ki, ahonnan néhány hónap múltán úgy döntöttem, hogy továbblépek.
Mikor megláttam az IV hirdetését, azonnal tudtam, hogy nekem ide be kell kerülnöm. El is küldtem az önéletrajzomat, sose gondoltam volna, hogy engem bármikor is be fognak hívni interjúra. Mondhatni, az esélytelenek nyugalmával nyomtam rá a küldés gombra.
Másnap mikor bementem dolgozni, már el is feledkeztem az egészről, ezért is ért váratlanul, mikor elkezdett csörögni a telefonom, ráadásul nem is az anyám hívott. Felvettem. Kulcsi volt, menjek be interjúra. Teljesen meg voltam illetődve, azt hittem álmodom, viszont rettentően boldog voltam.
Mielőtt idekerültem volna, nem volt normálisnak mondható munkahelyem. Persze diákmunkában dolgoztam itt-ott, de ezek csupán átmenetiek voltak. Tudjátok, azok az igazi fárasztó, monoton melók, amit senki se csinál szívesen. Semmi munkatapasztalatom nem volt, csak pár egyedi logó- és weboldalmegrendelés, slussz.
Miután felvételt nyertem az IV alkalmazottjai közé, fenekestül felfordult az életem. A mindennapok tele lettek kihívásokkal, melyeket meg akartam ugrani. Felköltöztem Pestre, életemben először MAC-et, Sketch-t, GIT-et és hasonlóan új programokat használtam, melyeket minél hamarabb meg akartam tanulni. Eközben egy zárkózott csapatba is be akartam illeszkedni, ami valljuk be, nem volt egy egyszerű feladat.
Kezdetben István mellett helyezkedtem el, majd beköltöztem a sötét szobába Szilárd, Vince, Ancsa és Tomi mellé. Az egész irodában síri csend honolt, csak a billentyűzeten való munka, és az egerek kattingatása töltötte be a teret, ami nekem az egyetem nyüzsgése után kimondottan különös volt.
Sok mindenre jöttem rá magamtól, például, hogy a Slack az egy csodás találmány, ott lehet igazán könnyedén levadászni az embereket, a gyümölcsnapról lehet hozni számlát, sőt, arra is, hogy Asrob és Peti egy és ugyanaz az ember.
Rengeteg élményt szereztem az elmúlt egy évben a cégben. Itt vehettem részt az első ügyfél demo-n, ahol az MNM számára mutathattam be a terveimet. Eleinte rettegtem tőle, nem tudtam mire számítsak, gondoltam olyan lesz, mint egy egyetemi félév végi prezentáció, ami mindig igen nagy stresszel járt. Szerencsére köze se volt hozzá, Zsuzsi és Dávid jelenléte, az MNM-es munkatársak kedvessége mind nagy biztonságot adott, elégedetten és önbizalommal tele távozhattunk minden egyes alkalommal. Persze azóta már rengeteg ügyféltalálkozón, és demo-n részt vettem, mondhatni már a sprintek elmaradhatatlan részei.
Az első munkám a Vanilin oldalán és Speakerhubon volt, majd sorjában jött a többi is. Pim-virtual, MBFSZ, E-mobi, és még sorolhatnám. A kedvencem mégis az, mikor kedves kis matricákat rakhatok le a többiek asztalára, mikulás, vagy nőnap alkalmából.
A sok újdonság mellett azt is megtanultam, hogy az emberekhez kapcsolódni legjobban az ebédek alkalmával lehet, olyankor lehet mindenféléről csacsogni.
Szeretem, mikor Zsuzsival és Dáviddal közösen rendelünk sushit, és mennek az üzletelések, hogy “Figyelj, Zsani! Lenne kedved cserélni?”, vagy “azt még megeszed?”.
Már több, mint egy éve vagyok a cégnél, élvezem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Rengeteget tanultam Szilárdtól és Anitától a szakmáról, és a BT-s szessönök nélkül a mai napig nem tudnám mit csinálnak a ”position: absolute”, és “relative” css parancsok.
Hálás vagyok, hogy számít a véleményem, és hozzáadhatok a saját kis demokratikus rendszerünkhöz. Izgatottan várom, hogy mit hoz számunkra a jövő.
Oszd meg ismerőseiddel!
