Ugyan­az a cég?

Thészeusz az utazása során a hajójának megrongálódott deszkáit mindig kicserélte egy új deszkára, és mire hazaérkezett Krétára, már egy olyan deszka sem volt a hajójában, amivel elindult. Vajon az a hajó, ami megérkezett, még mindig ugyanaz a hajó-e, mint amivel elindult? Érdekes filozófiai kérdés. Sokáig úgy voltam vele, hogy hogyne lenne ugyanaz a hajó, hiszen a hajó folytonosan létezett, mindenki minden pillanatban tudta, hogy az Thészeusz hajója. Ugyanakkor, ha magunk elé képzeljük a hajót induláskor és érkezéskor, azok között egy azonos darab sincsen.

Az IV-ben is ilyen változások történtek. Többen is elmentek az elmúlt években a cégből. Fél éve Timit, most pedig Vincét búcsúztattuk el. Közben gazdagodtunk Andival, Diával és Lillával. Én pedig nem tudom kiverni a fejemből Thészeusz hajóját, hogy dehogy ugyanaz a hajó! Persze, lesz ugyanúgy, aki egyeztet az ügyfelekkel, együtt gondolkodik velük a megoldásokon és igényeken. Lesz, aki felveszi az issuekat a JIRA-ba. Ugyanúgy lesz, aki számlákat állít ki és gondoskodik róla, hogy megkapjuk a fizetésünket. De egyáltalán nem igaz, hogy most ugyanaz a csapat lennénk, mint augusztusban. Elég fájdalmas időszak, amikor kedves kollégáktól kell búcsúzni, még ha van, akitől ideiglenesen is. Új emberekkel ismerkedni persze mindig iszonyúan izgalmas és hatalmas lehetőség. Közben meg néha érzem, hogy mennyire megtöri a személyességet, a biztonságot és a kapcsolódásokat az, ha sok a változás.

Én már több, mint három éve vagyok az IV-ben és szeretek itt lenni. Azok közül, akikről az elején azt gondoltam, hogy biztos pontok, már többen nincsenek itt. Ez azt is jelenti, hogy már nem én tanulok az IV-s folyamatokról tőlük, hanem tőlem tanulnak. Vannak emberek, akiknek én vagyok a biztos pont, és ez furcsa érzés. Van egy ügy, közös értékek, melyekért közösen dolgozunk, ki - ki hozzátesz, miközben cserélődnek a deszkák a hajónkban. Tudom, hogy ez természetes dolog, én nem érzek sosem haragot, ha valaki felmond, hiszen legyen mindenkinek olyan munkája, amilyet szeretne. Csak közben nem tudom, hogy hogyan lehet meggyászolni ezeket a veszteségeket, vagy mit lehet kezdeni ezzel hosszú távon és hogy lehet mindig nyitottnak maradni az újakra. Hogy lehet nem azon gondolkodni, hogy meddig tart még ki például a dream team, amit most annyira szeretek, a kedvenc tech leademmel? Ha nektek van bevált eszközötök a búcsúzásra, írjátok meg!