Az elmúlt évtizedben számos állami intézményben megfordultam már. Sokféle működést láttam. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb állami intézmény döntéshozatali folyamatai hierarchikusak.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ez másként megy. Konszenzusos, demokratikus, szakmai alapokon nyugvó érveléssel és döntéshozással találkoztam. A projekt folyamán kéthetente találkoztunk, hogy bemutassuk az eredményeket. Rendre időt szakítottak arra, hogy megnézzék és véleményezzék a felhasználói felületeket. Az is nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy az akkori főigazgató E. Csorba Csilla is rászánta az idejét, végigkövette a folyamatot, és kifejezte a véleményét. Nagyon fontos volt, hogy nem diktált, nem utasított, hanem véleményt formált, és kérdezett.
Bánki Zsolttal, az ügyfél oldali projektvezetővel a pim.hu fejlesztéséről és az együttműködésünkről beszélgettünk.
Meglepett, amikor előszőr jártam a PIM-ben egy kiállításon, hogy ezt így is lehet. Sokkoló élmény volt. Esztétikai gyönyört nyújtott úgy, hogy közben játékos volt, és csöppet sem unalmas. Mi van egy-egy ilyen projekt mögött?
Ha erről beszélünk, vissza kell mennünk egy bő évtizedet az időben. Az akkor megújult vezetőség gondolkodásmódja, munkája tette le az alapokat. Ezzel egyidőben lezajlott a világban egy olyan változás, amit úgy nevezünk, hogy az új muzeológia megjelenése. A műtárgyközpontú szemlélettől való elmozdulás az élményközpontú szemlélet felé.
Ebben a folyamatban lezajlottak a viták a házon belül is, és természetesen itt is voltak különböző nézetek, még akár ugyanabban az emberben is. A PIM szépen, lépésről lépésre haladt ebbe az irányba. Az irodalmi muzeológia olyan izgalmas szakterület, amelyben az a nagy kihívás, hogy szövegközpontú anyagot, művészetet kell vizualitással megjelenítenünk. Az irodalom muzeológiája kreativitásra van ítélve. Olvasni jó, otthon is lehet, és a feladat az, hogy mi az amit egy kiállítás ezen felül nyújtani tud?
Ismerős számomra ez a kihívás. A weben való megjelenésben is meghatározó feladat az, hogy miként csomagoljuk vizuálisan a szöveget.
Abban a pillanatban, amikor a könyvtári világból átléptem a muzeológia világába, nagy élmény volt megtapasztalni azt, hogy milyen jelentős szerepe van az esztétikumnak. A PIM-ben nagyon markánsan jelen vannak művészettörténészek, akiknek a tartalom megjelenítése esztétikai kérdés is.
Fontos kérdés szokott lenni a látványtervek készítésekor, hogy ugyanazt a vizuális nyelvet beszéljük-e? Ez többnyire nem az ügyféligények „szolgai” teljesítését jelenti, hanem az együtt gondolkodás képességét. Nálatok hamar kiderült az, hogy itt megvan az a közös nyelv, az az összhang, amire lehet építkezni.
A helyzet az, hogy az enyém – az új portál létrejöttében – egy közvetítői szerep. Egyrészt képviselem azt az intézményt, ahol dolgozom, másrészt értenem kell, ismernem kell a megvalósítók, a partnereink világát. Közvetítenem kell a két fél között. Jelen esetben éppen az volt az egyik legizgalmasabb dolog, hogy nem egészen azzal találkoztam, mint a korábbi esetekben, hogy nekünk van egy elképzelésünk a látványról, a funkciókról, amit aztán a beszállító szolgai módon megvalósít.
Ti nem ilyenek vagytok, hanem legalább olyan karakteresek, mint mi a magunk területén. Egy olyan céget ismertünk meg bennetek, akik olyan hozzáállással, világlátással rendelkeztek, ami mondhatni nem tipikus. Ez kapásból hihetetlen izgalmassá tette ezt az egészet, másrészt talán az első pillanatokban ez volt a legnagyobb kockázat, hogy ez a kétfajta világlátás találkozik-e. A nagy feladat az volt, hogy ezt a még nem létező összhangot meg tudom-e teremteni. Bennem pontosan ott él az első alkalom emléke, amikor eljöttél bemutatkozni. Itt ültünk fent az igazgatói irodában, és te viszonylag hosszasan beszéltél a cégről, az eddigi projektekről. Hoztad azt a gondolkodásmódot, ami később kiderült, hogy mennyire jellemző rád. Ami sokkal több, mint egy technikai, marketing bemutatkozás. Amit te gondolsz a kapcsolatépítésről, az együttműködés személyes voltáról, az mind benne volt ebben a bemutatkozásban, én meg frászban voltam, hogy milyen hatást gyakorolsz a többiekre.
Nagyon karakteresen reagáltál erre. Rögtön lejött a kollégáknak is, hogy ti mások vagytok, mint az átlag.
Nem tartottatok attól, hogy rugalmatlanok leszünk?
Az derült ki, hogy valamit gondolsz valahogy. Nem olyan vagy, mint egy gyurma, amit fogunk tudni alakítani valahogy, hanem hozod majd a saját karakteredet.
Az elején voltak kétségeink emiatt.
Voltak olyan pillanatok a folyamatban, amikor bizonyos dolgokra nemet mondtatok, és ez feszültséget okozott. De mégis kezelni tudtuk, mert nem akadékoskodások, hanem tartalmi szempontok voltak. Aztán rendszerint született kompromisszumos megoldás.
Ti tartalmi partnerekké váltatok a történetben. A jobbító szándék vezetett, amikor más megoldást képviseltetek. Azt mindenki megértette, hogy jót akartok nekünk, és vannak olyan szempontok, amihez a ti látásotok segítség számunkra.
A megbeszélések szakmai érvek mentén dőltek el, nem a hatalom döntött.
Ebben a tekintetben sikeres projekt van mögöttünk. Valószínűleg így kell ezt csinálni. Az eredményről is azt gondolom, hogy ez oké, jó lett. Az együttműködésről szintén.
Azt azért hozzá kell fűzni, hogy emberpróbáló feladat volt, és hatalmas munka volt mindannyiunk számára. Sokszor sok széttartó szempontot kellett figyelembe venni, és néha nehéz ilyenkor türelmesnek maradni.
Oszd meg ismerőseiddel!
