Na végre! Beültem arra az előadásra, amely miatt megérte eljönni az idei Drupalconra. Salvador Molina és Juan Olalla arról mesélt, hogy a rocksztárok ideje lejárt, és érdemes levonni néhány tanulságot.
Mindegy is, hogy fejlesztői, vagy más szerepkörről beszélünk, a rocksztárokat onnan lehet felismerni, hogy
-
többnyire mindenhez értenek,
-
képben vannak az új technológiákkal / témákkal kapcsolatosan,
-
szabadidejükben is tanulnak, fejlesztik magukat, hozzájárulnak a nagy közöshöz,
-
tökéletes kódot írnak / az ő álláspontuk az Igaz,
-
mindent képesek memorizálni.
Rocksztárral dolgozni egyszerre öröm és bosszúság. Öröm, mert bármikor elakadsz, tudod, hogy segíteni fog, mert az a lételeme, hogy megoldja azokat a problémákat, amire más nem volt képes. Bosszúság, mert nem lehet elég jó az, amire jutsz. Ő mindig tud jobbat. Ha elmentek sörözni, ontani fogja magából a hőstörténeteket. A toposz ugyanaz: a kolléga/ügyfél/valaki a legváltozatosabb módokon ront el valamit, aztán jön a rocksztár, és felragyog az ég.
A rocksztár a nárcisztikus karakter, a szuperhős, a mindent megoldó géniusz. Titkon talán mindenki arról álmodik, hogy egy napon ő lesz a rocksztár. A munkáltatók szuperhősöket keresnek a túlragozott hirdetéseikben, és ennek az elvárásnak próbálunk munkavállalóként megfelelni.
Rocksztár a létra tetején
Arra neveltek, hogy keressem meg a létrát, amin aztán lépkedhetek felfelé. A jó munkáltató karriert kínál jól meghatározott lépésekkel, amit aztán a jólnevelt munkavállaló bejár. A HR egy idő után nem fog tudni újabb és újabb lépcsőt mutatni, mert nem lesz semmi elég jó, nem fog kihívást jelenteni. Ha eljön ez a pont, akkor otthagyhatja a vállalatot, és kereshet egy nagyobb létrát, ahol még feljebb emelkedhet.
Nos, ennek nem kell így lennie. A sikernek van másik olvasata is. Ezen nézőpont szerint a kiteljesedéshez nincs szükség külső kényszerítő erőre. Elég, ha azt csinálom, amiben jó vagyok, és amiben kedvemet lelem. Kódolni szeretsz? Akkor kódolj ötven évesen is. Hiába tiéd a fő-fő supervisori szerep, ha nem szeretsz diagrammokat nézni, ha sokkal inkább megírnál egy izgalmas alkalmazást. Nem az a legfőbb kérdés, hogy melyik pozicíó bír magasabb presztízzsel a hierarchiában és ki adhat utasításokat kinek. A kiteljesedés nem azzal korrelál, hogy bejártad-e a vállalati hierarchiát, hanem azzal, hogy életed derekán még mindig szereted-e azt, amivel foglalkozol.
Újra és újra megtalál a vágy, hogy rocksztár legyek. Van, hogy nem veszem észre, ilyenkor mások jeleznek, hogy érdemes visszavenni. Az alábbiakban az előadásban felsorolt mítoszokat veszem górcső alá saját kommentjeimmel kiegészítve.
1. A rocksztár mindenhez ért.
Talán túl sok témában van határozott álláspontom, aminek aztán hangot is adok. Nehezemre esik (meg)hallgatni, ha ott a meggyőződés, hogy a saját megélésem a helyes. Ami segít, hogy ne hatalmasodjon el rajtam ez az egyoldalú, domináns hozzáállás, az éppen az a környezet, ahol van helye a kritikának és az önérvényesítésnek. Azon dolgozom, hogy leadjak ebből az ambícióból, és többet hallgassak, mint amennyit beszélek.
Nem kell értenem mindenhez. Sőt, nem ajánlott értenem mindenhez, mert nem lehetséges elmélyülnöm mindenben. Lesznek témák, amiben a kollégám jobb lesz, és ez így van jól. Nem attól leszek profi, hogy mindenhez értek, hanem attól, hogy az általam kiválasztott témákban mély tudással rendelkezem.
2. A rocksztár képben van az új technológiákkal kapcsolatosan.
Kényelmetlenül érzem magam, amikor tájékozatlanságomra fény derül olyan téma kapcsán, amiben otthonosan mozgok. Mégis, felesleges minden újdonságot befogadni, ha annak nem veszem hasznát. Érdemes megvizsgálnom a következő kérdéseket:
-
Milyen problémát old meg az új tudás?
-
Milyen (gyakorlati) értéket hordoz?
-
Hasznát fogom venni a hétköznapokban?
3. A rocksztár szabadidejében is megszállottan kódol, meetupokra jár és kontributál.
Évekig tologattam a pixeleket reggeltől estig egy multinál. Ha nem dolgoztam, akkor szakmai kapcsolatokat építettem vagy blogoltam, és hanyagoltam mindent, ami nem a hivatásomról szólt.
Felszabadító érzés volt kilépni a mókuskerékből, és félretenni a számítógépet néhány hétre. Abban az időszakban döntöttem el, hogy változtatni fogok az életvitelemen.
Most szabadidőmben ritkán jutok el meetupkra, mert helyette hegedülök és jiu-jitsuzom. Elértem, hogy egy évben egyszer sokallok be, és olyankor a 2-3 hét folyamatos kirándulós offline időszak alatt újratöltődöm. Kisebb a tempó, de stabilabb minden, és ez segít abban, hogy ne akarjak kilépni.
4. A rocksztár tökéletes kódot ír.
Egyik alapélményem abból az időszakból való, amikor egy előző cégnél folyó termékfejlesztés során egy csapatba kerültem egy sztár programozóval. Lenyűgözött, ahogy a kódolásról beszélt. Sokat foglalkozott azzal, hogy milyen fogalmakkal írja le a domaint, hogy az egyes függvények pontosan arra az üzleti terminológiára épüljenek, amit az ügyfél is használ. Kíméletlenül kigyomlálta az összes olyan kódrészletet, ahol a név nem volt beszédes, az volt a filozófiája, hogy a forráskódnak önleírónak kell lennie, úgy kell tudnunk olvasni, mint egy könyvet.
Igazi rocksztár volt a srác, és ebből adódóan volt is konfliktusa más fejlesztőkkel. Aki azonosult a filozófiájával, és tartotta az általa kialakított normát, azzal szoros együttműködésben tudott dolgozni, a többiek munkáját pedig gyakran minősítette.
Ez konfliktusokat szült, amit aztán nem volt könnyű kezelnie.
Ezzel a mentalitással később is találkoztam, minek hatására kialakult bennem egy benyomás, hogy a tökéletességre való igyekezet csapatmunka esetén olykor több problémát okoz, mint amennyi haszonnal jár. Ráadásul a tökéletes kód helyett érdemesebb sokféle jó megoldásban gondolkodni, így könnyebben el tudom fogadni mások munkáját is. A folyamatosan változó, kellően jó minőségű eredmény az, amire többnyire szükség van.
Az elmúlt években a hangsúly a jövőről a jelenre helyeződött át. A rocksztár lét a jövőben van, a jelen ennél sokkal egyszerűbb, ha úgy tetszik, letisztultabb számomra. A folyamat jobban érdekel a végeredménynél. Az átlagos hétköznapokban is meg tudom találni azt az örömöt, amit nehezebb napjaimon egy rocksztár kiváltságának gondolok.
Kapcsolódó hivatkozások
-
Breaking the Myths of the Rockstar Developer, Salvador Molina és Juan Olalla előadása az idei Drupalconon. A cikk ennek hatására született.
-
The True Javascript Developer, Brenna O’Brien - félórás előadás a cikkben is bemutatott pontokról.
-
Dark Matter Developers: The Unseen 99%, Scott Hanselman - A lényegi rész: “there is another kind of developer than the ones we meet all the time. We call them Dark Matter Developers. They don't read a lot of blogs, they never write blogs, they don't go to user groups, they don't tweet or facebook, and you don't often see them at large conferences. Where are these dark matter developers online? [...] Where are the dark matter developers? Probably getting work done”
-
The passionate programmers, Chad Fowler
-
The gifts of imperfection, Brené Brown
A cikk megírásában Kristóf Tímea, Such Dávid, Tikász Vince, Viola Anikó segítettek. Köszönet érte!
Oszd meg ismerőseiddel!
