Három csomag Dixit kártyát pakoltam ki az asztalra, és nagyjából egy órára volt szükség, hogy a 120 lap megtalálja a helyét azon a térképen, melyet munkáink képernyőképeiből és a résztvevő arcokból raktunk ki. A sok részlet áttekintésével olyan összefüggésekre derült fény, amit mélyanalízis nélkül is értett mindenki. Izgalmas élmény Dixittel kifejezni egy ember érkezését vagy távozását. Ott hümmögtem, röhögtem és érdeklődtem sokadmagammal az egyes részletek kapcsán. Olyan nézőpontból sikerült rálátnom a cégen belüli kapcsolódásokra, munkaélményre, mint még soha.
Túlmentünk azon, hogy ez a projekt jó vagy rossz volt. Azon, hogy valami úgy általában jó vagy rossz. A megélések zöme egyszerre ilyen is, olyan is, a lényegi szubjektív jellege pedig színekkel és képekkel úgy fejezhető ki, ahogy szavakkal képtelenség lenne.
Otthagytuk két teljes napra a hétköznapokat, elhúztunk egy nádfedeles házba a Badacsonyba, hogy nyerjünk egy benyomást az állapotunkról.
Nem beszéltünk stratégiáról, jövőképről, és nem álmodtunk nagyot. Nem ittuk félhülyére magunkat, hogy kiadhassuk a szőnyeg alá söpört feszültségeinket. Bár minderre volt lehetőség, ha lett volna igény rá.
Az elvonulás kulcsmondata Folly Rékától hangzott el, miközben borozgatva bámultuk Európa egyik legváltozatosabb cédrusparkját: “Rájöttünk, hogy az arborétumi séta mellé bor dukál. Abban az évben, amikor felismertük ezt, megtízszereződött a forgalmunk”.
Szóval itt van egy teljesen egyedülálló különlegesség, és mégis kell hozzá a tömegtermék, hogy ismert legyen. Itt van egy kiváló tartalomkezelő rendszer, amit évek óta szállítunk, de mi a mi borunk, ami vonzóvá tesz bennünket?
Szilvásváradon, két éve más választ adtam volna erre a kérdésre. Akkor az összeszokott csapat volt a minőség, aminek örülni tudtam. Most az, hogy a közösségben egyszerre van jelen az öröm és feszültség, és úgy tűnik, hogy ezek együtt hozzák létre a mozgást. Az elmúlt két évben az érzelmi tudatosításon volt a hangsúly. Sokat EMK-ztunk, elértük azt, hogy a retróink megteltek tartalommal, mostanra önszerveződő céggé nőtte ki magát az Integral Vision.
Az elmúlt két évben kilenc ember csatlakozott a csapathoz, melyből hárman távoztak.
Hálás vagyok Grétának az új lendületért, I. Editnek a más nézőpontért, L. Editnek az inspiráló hangért, ami révén sűrűbben és tudatosabban blogoltunk.
Peti a devops terén hozott újat, Zsuzsi révén végre új szintre léphettünk az asszertív kommunikáció és gendertudatos szemlélet terén. Gábor olyan kezdeti energiát adott mindannyiunkak, mint 3 lelkes egyetemista, Ancsa pedig felszínre hozta a rejtett és láthatatlan hatalmi viszonyokat.
Oszd meg ismerőseiddel!
