Írásaink
DrupalCon 2017
Kártyavetés – Dixitbe zárt két év
A profi
Gender kérdés?
A hatalom nyelve
A mi sündisznónk
Csak forma?
Szerda, szerda, péntek
Az érem másik oldala
Láthatatlan hatalom
Vinceee, segííííts! - egy junior fejlesztő hétköznapjai
9.00 Standup
- Ma az X projekttel foglalkozom, tegnap addig jutottam a 42-es issue-val, hogy most már megvan az adat, de nem jelenik meg a felületen. Elakadtam, segítségre van szükségem.
Sokatmondóan nézek Vincére, aki próbálja kerülni a tekintetem, végül megadóan sóhajt egyet.
- Jó, nézzünk rá reggeli után.
Végrehajtás helyett partnerség
A péntek, mint lelkiállapot
Agilitás és szervezeti kultúra
Hogyan működjünk együtt?
Sorold fel három jó és három rossz tulajdonságodat!
„Csók, gyönyörűm!”
CSS osztály hozzáadása paragraph típusa alapján, Drupal 8-ban
A hosszú szavak esete a böngészőkkel
Csöppnyi csavar
Rádiós élményeink
Lehetek evidensen beteg?
Céges jóllét
Három éve mérjük a cég jóllétét. Minden két hét végén, a leállás napján, mindannyian három kérdésre adunk választ: Hogyan teljesítettem? Mennyire sikerült elmélyülnöm? Hogyan éreztem magam?
Jelentkeztem egy másik céghez
„– Ősszel jelentkeztem egy másik céghez, és el is mentem interjúra.” Minden vezető rémálma a fenti mondat. Nekem is. De elhangzott, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom tőle. Az elmúlt hét évben harminc ember dolgozott már az Integral Visionben. Tizenegy ember hagyta el a fedélzetet, és ez a néhány veszteségélmény nem volt elég ahhoz, hogy jól bírjam az efféle gyűrődést. Izzadni kezdett a tenyerem, szótlanul vártam a folytatást.
UI tervezőt és webfejlesztőt keresünk!
Kíváncsi, igényes és tapasztalt fejlesztőket és tervezőket keresünk az Integral Vision csapatába!
Hogyan építsünk önszerveződő céget?
Mostanában mondtuk ki ismét, hogy a legfontosabb szokásunk a retrospektív. Ez teszi lehetővé, hogy a csapattagok feszültségeiből kiindulva alakítsunk a folyamatainkon és működésünkön.
Nincs timesheet, a magam ura vagyok
Hosszú évekig a hagyományos mederben, reggeltől estig az irodában tologattam a pixeleket. Rendszerint pontban hat órakor összepakoltam és hazamentem.
Semmi
Egy arcizma sem rándult, úgy tűnt, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Döbbenten meredtünk rá. Vágni lehetett a csendet. A kérdés úgy hangzott, hogy “mi a személyes motivációm abban, hogy nap mint nap részt vegyek ebben a munkában”.
Hányadik lakója vagy a lakhelyednek?
Hány generáció élt a lakóhelyeden? Hányan taposták a földet, ami otthont ad neked? És vajon hány lakhely állt már a ház helyén, ahol most élsz?