Írá­sa­ink

9.00 Standup

- Ma az X projekttel foglalkozom, tegnap addig jutottam a 42-es issue-val, hogy most már megvan az adat, de nem jelenik meg a felületen. Elakadtam, segítségre van szükségem.

Sokatmondóan nézek Vincére, aki próbálja kerülni a tekintetem, végül megadóan sóhajt egyet.

- Jó, nézzünk rá reggeli után.

Kíváncsi, igényes és tapasztalt fejlesztőket és tervezőket keresünk az Integral Vision csapatába!

Mostanában mondtuk ki ismét, hogy a legfontosabb szokásunk a retrospektív. Ez teszi lehetővé, hogy a csapattagok feszültségeiből kiindulva alakítsunk a folyamatainkon és működésünkön.

Hosszú évekig a hagyományos mederben, reggeltől estig az irodában tologattam a pixeleket. Rendszerint pontban hat órakor összepakoltam és hazamentem.

Egy arcizma sem rándult, úgy tűnt, hogy komolyan gondolja azt, amit mondott. Döbbenten meredtünk rá. Vágni lehetett a csendet. A kérdés úgy hangzott, hogy “mi a személyes motivációm abban, hogy nap mint nap részt vegyek ebben a munkában”.

Amikor az ember egy új munkahelyre kerül, a mindennapi integrálódási folyamat egyik legjelentősebb mozzanata (feltéve, ha nem dohányzik), az ebéd. Ilyenkor van ugyanis lehetőség arra, hogy az új munkatársakkal kötetlenebbül beszélgessünk, és jobban megismerjük őket, ők minket.

Két hetet késtek a válasszal. Ez elég volt ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk. A Petőfi Irodalmi Múzeum keresett informatikust, és megtalálta az ELTE Filozófia Tanszék filozófia doktoranduszát, Such Dávidot.

Reggel fél szemmel láttam a tucatnyi olvasatlan levelemet, de már mindenki összegyűlt, kezdődött a demonap. Lecsuktam a gépem. Feszengve ültem végig az első két órát. Most mi lesz?

Ez az eszköz a szervezetfejlesztők által ismert és elismert a 360 fokos visszajelzés. Olyan kulcsszavakkal ajánlják ezt, mint tudatosság, hitelesség, változás, hatékonyság. Jól hangzik, nem?