"elfogadom a kihívást"

Feladatomba feledkezve dolgoztam éppen, amikor István félbeszakított:

- “Zoli, tanítsd már meg Ingridet, hogy nyissa ki az ajtót!” Körülbelül annyi fogalommal álltam a mondat előtt, mint most egy átlagos nem céges olvasó. Felocsúdtam. A következő gondolatom pedig az volt, hogy jelenleg nem is szeretném jobban megérteni. Annyi leesett, hogy valami kérés érkezett. “Jól van, vegyetek fel egy issút!” - vetettem oda, és visszamélyedtem a feladatomba.

Később raktam össze az eseményeket: Az a bizonyos nap egy olyan nap volt, amikor a vendégfogadás felelősségét magára vállaló Anikó hiányzott, és amit rekord számú vendég talált az irodánkba látogatásra alkalmasnak. István, az önkéntes helyettes pedig arra jött rá, hogy mennyire fárasztó munka is ez, különösen a helyünkről felkelünk és az ajtóhoz sétálunk része főleg, hogy ő ül az ajtótól a legtávolabb. Az egyik ilyen út során juthatott eszébe, hogy van nekünk egy robot zsiráfunk, aki az ex-céges igazi zsiráf nevét viseli és úgy érezte, szivesen átruházná rá ezt a megtisztelő feladatot. Meg is született az ötlet: Tanítsuk meg Ingridet, ajtót nyitni!

Ez az issú akadt a kezembe pár nappal később és a dolog kihívás értéke valamint fun-faktora megütötte a szintet. Olyannyira, hogy a következő demónapon már demóztam is, ahogy Ingridnek kiadjuk a vezényszót, majd lélegzetvisszafojtva várjuk az iroda mágneszárjának kattanását. És kattant is aznap először, majd a mai napig még összesen 1243-szor - a számláló jelenlegi állása szerint.