Év elején ellátogattam a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetébe Kreiter Attilához, hogy áttekintsük az elmúlt időszak eredményeit és az előttünk álló fejlesztési feladatok főbb témáit. A beszélgetés közben megakadt a szemem egy asztalon heverő üveglapon, melyhez hasonlót a Magyar Földtani Intézetben láttam korábban. Rákérdeztem, hogy mit keres egy földtani metszet egy régészeti laborban.
Néhány perc múlva már a honfoglalás kori leleteknél jártunk. Attila egyetlen üveglapból kiindulva rétegről rétegre fejtette fel az összefüggéseket, én meg kiváncsian hallgattam. Nyomokból, töredékekből, anyagvizsgálati eredményekből rajzolt fel egy olyan képet, amelyről még nem olvashattam, mert nincs írott anyag róla. A régészet időléptéke más: amit ma a laborban megfogalmaznak, az gyakran csak évek múlva válik publikált tudássá. A kutatás előrébb jár, mint amit a nyilvánosság érzékel. Vele beszélgetni olyan, mintha a jövőbe látnék: ezekből a morzsákból áll össze majd az új történelem.
Egy évtized közös építkezése
Tíz éve dolgozunk együtt Kreiter Attilával és csapatával. A Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa, az ARIADNE, Európai Uniós projekt keretében indult, 1700 lelőhellyel – ma több mint 64 ezer szerepel benne 1,3 millió fájllal és közel 6,8 millió keresőkifejezéssel. Drupalra épülő rendszer, jogosultsági szintekkel, térképes megjelenítéssel, összetett keresési logikával, dokumentáció feltöltési lehetőséggel. Magyarország legnagyobb és legrészletesebb régészeti adatbázisa, a hazai régészeti közösség egyik alapinfrastruktúrája.
A munkánk során elsősorban a technológiai hátteret láttuk: adatmodelleket, migrációkat, interfészeket, hibajegyeket. A rendszer egyik végét. Az a munka, ahol a lelet először válik adattá kevésbé volt kézzelfogható számunkra.
A labor másik vége
Két héttel később hatodmagammal ültünk Attila laborjában.
Megmutatta, hogyan készül egy kerámia vékonycsiszolat. A tárgyból vékony, 0,03 mm-es metszetet készítenek, majd polarizációs mikroszkóppal elemzik. A módszert geológusoktól vették át – a régészet régóta együttműködik a természettudományokkal, és ma már természetes, hogy kémiai, földtani, genetikai vagy anyagtudományi vizsgálatok egészítik ki a klasszikus feltárást és leletanyag feldolgozást. A tárgy önmagában ritkán beszél; az anyaga, a környezete, a mikroszkopikus nyomok együtt adják ki a történetet.
Mert a föld is információhordozó. A szerves anyagok bomlásának maradványai, a korróziós termékek, a mikroszkopikus részecskék – nem látványosak, de mérhetők. És ami mérhető, az értelmezhető.
Egy üveglemezen parányi honfoglalás-kori textilszálak láthatók, amelyeket pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgáltunk. Egy szintén honfoglalás kori ezüstveretet pedig röntgenfluoreszcens spektroszkóppal elemeztünk. A képernyőn görbék és vegyjelek jelentek meg, megmutatva a veret pontos összetételét. A textilszálakat Raman spektroszkóppal is vizsgáltuk, a ruházat festésének nyomai után kutatva. Rengeteg, eddig a kutatók számára is ismeretlen információt nyertünk pillanatok alatt. A textil maga nagyon rossz megtartású – a földben tönkrement az évszázadok során. Ami megmaradt, mikroszkopikus részecskék formájában őrizte meg az információt.
Ebben a pillanatban vált világossá, mit jelent a mi szerepünk ebben a láncolatban.
Két szakma, közös felelősséggel
Mi infrastruktúrát építünk. Olyan rendszert, amelyben egy lelőhely nem pusztán koordináta és azonosító, hanem feltárási jelentés, leletelemzés, képanyag, tudományos hivatkozás. A rendszer egyik legnagyobb erőssége a jól strukturált adatállomány. Gyakorlatilag bármennyi adatot feltölthetünk egy lelőhelyhez, olyan adatokat, amelyek mennyiségüknél és méretüknél fogva nem kerülhetnek bele a publikációkba. Ugyanakkor ezek az adatok nélkülözhetetlenek a tudományos összehasonlításokhoz és az eredmények későbbi újraértékeléséhez. A tudományosság alapja az adatokhoz való hozzáférés, ezt biztosítjuk a régészet számára. Olyan felületet, ahol a kutató kereshet, szűrhet, értesítéseket állíthat be, és amely képes összekapcsolni a hazai adatokat az európai régészeti hálózattal.
Attila és csapata azt a munkát végzi, amely nélkül ez a struktúra üres maradna. Ők tárják fel a nyomokat, elemzik az anyagokat, értelmezik az összefüggéseket, és tudományos felelősséggel formálják a múlt képét. A mi feladatunk az, hogy ennek a tudásnak stabil, átlátható és hosszú távon fenntartható keretet adjunk.
Az adatbázis nem tudja visszaadni a labor zaját vagy a felismerés pillanatát. Nem mutatja meg azt a koncentrációt, amely egy-egy lelet elemzését kíséri. De ha jól működik, akkor biztosítja, hogy ezek az eredmények hozzáférhetők, ellenőrizhetők és továbbgondolhatók legyenek.
Az együttműködés számomra itt nyer értelmet. Két különböző szakmai világ találkozásában, ahol a cél közös: olyan tudást létrehozni és megőrizni, amely túlmutat a projektek időhorizontján. Az egyik oldalon a múlt rétegei, a másikon a digitális infrastruktúra. A kettő együtt ad esélyt arra, hogy az, ami ma még csak mikroszkopikus nyom, holnap már rendszerezett, hozzáférhető és időtálló tudás legyen.
Kapcsolódó cikkek:
- Ariadne, 2016-ban élesített projektismertető - https://integralvision.eu/hu/munkak/ariadne
- Archeodatabase, 2025-ban élesített bővített verzió ismertetője - https://integralvision.eu/hu/munkak/archeodatabase
- Hányadik lakója vagy lakhelyednek? - https://integralvision.eu/hu/blog/hanyadik-lakoja-vagy-lakhelyednek
Share with your friends!
