Ahogyan a legjobb családban is néha előfordul, hogy hiba csúszik a gépezetbe, úgy még egy demokratikus cégben is megjelenhetnek rejtett hatalmi viszonyok. Mit kezdünk ezekkel? Úgy teszünk, mintha észre sem vennénk? Vagy csendben konstatáljuk, hogy itt sem fenékig tejfel minden, vannak tabu témák? Vagy inkább lecsapunk azonnal, és jelezzük valakinek? Vajon a többieknek is feltűnt?
Nem csupán Kulcsi számos írásából ismerem a cégkultúrát, hanem saját bőrömön is tapasztalom, sőt igyekszem hozzátenni én is egy ideje, és építeni. De van egy olyan terület mellyel eddig nem foglalkoztunk, én pedig régóta vacillálok, hogy lehet-e róla beszélni. Miért ne lehetne? De akkor eddig miért nem beszéltünk erről? És ha beszélnénk, akkor hova tudna eszkalálódni?
Nem szeretjük a hierarchiát. Lapos szervezetként azt valljuk, hogy nincs jelentősége ki világoskék és ki sötétkék. Amikor idekerültem, akkor néha úgy éreztem, hogy ez nem mindig egyértelmű, de betudtam annak, hogy még újonc vagyok, és vannak akik bizalmatlanok velem. Sokat változtak ezek a viszonyok azóta, nőtt a bizalom, kialakultak a kapcsolatok. De időnként az a megélésem, hogy nem egyértelműek a viszonyok. Beszélgettünk néhány munkatársammal, és szóba kerültek olyan példák, amelyeket én is láttam kívülről, de volt bennem egy ambivalens érzés, hiszen olyan munkahelyeken szocializálódtam sok-sok éven keresztül, ahol a hierarchikus viszonyok teljesen természetesek voltak. Ha azt mondtam volna az akkori főnökömnek, hogy ne erőltesse rám az akaratát vagy szándékát hatalmi helyzetéből adódóan, akkor vagy a képembe röhög mert azt hiszi viccelek, vagy nyomban megírja a felmondásom, és kalap-kabát viszontlátásra! Pedig csak egy vélt többlet képességnek köszönhetően ült ő abban székben ahonnan ezt megtehette, csupán a trón jogosította fel egy csomó dologra, amivel visszaélt. De legalább egyértelműek voltak a hatalmi viszonyok, ki voltak mondva, le voltak írva, és ha netán elfelejtetted volna, akkor minden nap elsétálhattál az étkező felé, ahol a vállalati hierarchia-ábra szépen ki volt függesztve, és megkereshetted rajta a kis helyedet.
Az IV-nél demokrácia van, és ez nagyon sok mindenben megnyilvánul. Együtt hozunk döntéseket, transzparensen működünk mind befelé, mind kifelé, önszerveződve fejlődünk, szokások mentén haladunk. Néha azonban tapasztaltam olyan mozzanatokat, melyekről azt éreztem, hogy ennek itt, ebben a kultúrában nem így kellene működnie, de nem tudtam magamnak sem pontosan megfogalmazni mi zavart. Úgy tettem inkább, mintha nem vettem volna észre. A következő alkalommal már kezdtem kapisgálni, hogy mégiscsak megjelentek itt is valamiféle erők, még ha rejtve is. Talán ez teljesen normális bármilyen szervezetben, de itt az volt a furcsa, hogy még nem jött szóba. Végignéztem még egyszer az összes cégkultúráról szóló írást, de nem találtam semmit. Már gondolatban elkezdtem kerülgetni a kását, és azon agyalni, hogy hogyan hozzam ezt fel, amikor tök váratlanul az egyik retrón Kulcsi bedobta a témát. Huh, akkor nem csak engem zavar? Méghozzá már kész megoldási javaslat is társult a felvetéshez. Vannak területek, ahol az általunk előszeretettel alkalmazott EMK nem hozta a várt hatást, ezért meghívta Wirth Judit szakértőt, hogy tartson nekünk workshop-ot a rejtett hatalmi viszonyokról és asszertív kommunikációról. Alig hittem a fülemnek, az addigra összegyűjtött kásám hirtelen jelentőségét veszítette, hálás voltam, hogy Kulcsi megelőzött, és egyetértően bólogattam. Nagyon örülök, hogy felvetette ezt a témát, és jó ötletnek tartom, hogy egy külső szakértőt bevonva kezdjük el boncolgatni ezt a kényes kérdést.
Pár nappal később volt az első alkalom. Nagy volt az érdeklődés, a cég nagy része összegyűlt a kék szobában, és kíváncsian hallgattuk Judit mivel készül az első illetve következő alkalmakra. Összeírtuk a táblán, hogy kinek mi jut eszébe a hatalomról és hatalmi viszonyokról, illetve ki mit vár ettől a tréning sorozattól. Már az első alkalommal együtt gondolkodtunk, mindenki hozzátett egy kicsit. A táblán felsoroltak között szerepelt mindaz, ami eddig valamilyen zavaró érzés szintjén volt jelen, de nem tudtam szavakba önteni. Most fogalom társult az érzéshez.
A következő alkalmakkor majd részletesen foglalkozunk ezekkel. A zárókörben meg is említettem, hogy kicsit olyan ez, mint egy izgalmas sorozat, nehéz itt abbahagyni, és már nagyon várom a folytatást.
Azóta egyfajta nyugalom fogott el, mélyrehatóan foglalkozunk egy eddig ki nem mondott témával, méghozzá úgy, hogy egyúttal meg is tanuljuk majd kezelni. Lehet, hogy ez mégis fenékig tejfel?
Oszd meg ismerőseiddel!
