Hogyan látod magad öt év múlva? Mit jelent számodra a siker? Milyen állat lennél, ha állat lennél? Sorold fel három jó és három rossz tulajdonságodat! Ezekkel a kérdésekkel gyakran találkozhatunk amikor állásinterjún veszünk részt egy fejvadász cégnél, vagy ha egy nagyobb cég HR-esével beszélgetünk munkakeresésünk során. Magam is sokszor végigmentem ezen a folyamaton, ültem az asztal mindkét oldalán. Amikor a munkáltatói oldalon, akkor kérdezhettem volna akár azt is, hogy hogyan készíti a becsinált levest, vagy hol nyaralt legutóbb, és miért pont azt a helyszínt választotta úticélul? Ugyanis nem a konkrét válaszok érdekeltek, hanem a miértek, a hogyanok és a hozzájuk társuló rezonancia és metakommunikáció.
Ahogyan az egyetemen megtanították az egyik szemináriumon, hogy mit kell kérdezni egy jelölttől egy interjún, úgy a másik szemináriumon éppen azt tanították meg, hogy mit kell válaszolni álláskeresőként a HR-esek által feltett tipikus kérdésekre, és mit nem szabad semmiképp sem mondani. Megtanultuk, milyen ruhában érdemes érkezni, és jó néhány tippet amivel jó benyomást kelthetünk. A másik előadáson pedig azt tanultuk meg, mire kell figyelni, a különböző személyiségjegyeket hogyan lehet felismerni, stb. Ha sokan tanulták mindkettőt, akkor jól felépített színdarabok színterévé válnak a HR irodák az ilyen összejövetelek alkalmával. Kérdés, hogy van-e így értelme ezeknek a játékoknak?
Nem könnyű szakma megtalálni és egy csapatba gyűjteni azokat a személyeket, akik emberileg és munka szempontjából is jól illenek egymáshoz. Az IV-nél együtt találjuk ki, hogy mik azok a szabályok és szokások melyeket követve hétről-hétre dolgozni, döntéseket hozni és fejlődni szeretnénk. Nagyon fontos, hogy azok az emberek, akik belépnek a cégbe, és később formálni is fogják azt, összhangban legyenek a meglévő csapattal.
Az első években a cégvezető választott maga mellé társakat, de amint bővült a csapat, már egy közös döntés lett, hogy kit veszünk fel, a jelentkező közénk való vagy sem.
Két szempontot vizsgálunk, a szakmai tudás mellett a jellemvonásokra vagyunk kíváncsiak. Az első feltételt kompetens kollégák, illetve egy teszt segítségével igyekszünk kideríteni. A másodikat pedig úgy, hogy valamilyen formában néhány órát mindannyian együtt töltünk a jelölttel. Azt figyeljük, hogy milyen érzés egy térben lenni vele. Erre számtalan kötetlen lehetőség van. Van, akivel kocsmázunk, van akit behívunk, hogy vegyen részt egy demónapon. Van akivel együtt ebédelünk, és van olyan, hogy próbanapra invitáljuk a hozzánk jelentkezőt.
Az ilyen alkalmakkor figyelünk, majd másnap megosztjuk a benyomásainkat, tapasztalatainkat, és megszületik a döntés, hogy indulhat-e a próbaidő. Elengedhetetlen szempont az is, hogy a jelölt hogyan érezte magát velünk. Hiszen az interjúk célja nem csak az, hogy a munkáltató megismerje a jelöltet és vizsgáztassa, hanem a dolog fordítva is igaz. Vannak munkahelyek, ahol ezt néha elfelejtik.
Fontosnak tartjuk ezt a szokást, hiszen az új munkatárs sem csupán azért csatlakozik, hogy felvegye hó végén a fizetését, hanem mert van bennünk valami közös, élni akar a cégfilozófia adta lehetőségekkel, valamit ő is hozzá akar tenni ehhez az egészhez. Célként tűztük ki, hogy jó munkát biztosítunk, és jó munkahelyet. Nemcsak üzletet építünk, hanem cégkultúrát is, ezért fontos, hogy a hozzánk csatlakozókkal élmény legyen együtt dolgozni. Egészen máshogy dolgozik az, aki tud azonosulni a kultúrával, aki a saját házát építi, és nem valaki máséhoz hordja a téglákat.
Oszd meg ismerőseiddel!