Idén a cégből többen is eljutottunk a Budapesten rendezett CSSConf és JSConf rendezvényekre. Ahogy lenni szokott, voltak ismerős témák és teljesen újak. És volt pár általam eddig ismert dolog, amit egészen új szögből világítottak meg.
A CSSConfon került elő az SVG és a viewBox, ami már rengetegszer kavart be a napi munkánk során. Sara Soueidan előadása nekem azért volt hasznos, mert egy kis demo alkalmazás segítségével elmagyarázta, hogyan viszonyul az <img> tag mérete az SVG kép viewporthoz és azon belül a viewBox-hoz. Ezzel az ismerettel pedig egy halom új lehetőség nyílik meg a hozzáférhetőbb, könnyebben fejleszthető és főleg elegánsabb technikai megoldások felé.
Harry Roberts megmutatta, hogy a sokak által sok helyen használt harmadik féltől származó tracking kódok mennyire képesek lelassítani egy oldal betöltési sebességét, ezzel rombolva a felhasználói élményt. Előkerült a Schrödinger paradoxon is: amikor azt a jelzést kapjuk, hogy lassú az oldal, akkor beteszünk egy új trackert, ami tovább lassítja az oldalt; a megfigyelés ténye, ha nem is okozója, de mindenképpen fenntartója a problémának.
Stefan Judsis előadása arra világított rá, hogy a böngészők új Observer és Observable API-ja mennyi új lehetőséget tartogat. Sok-sok problémát tudunk majd kevesebb vagy elegánsabb kóddal megoldani.
Jonathan Martin volt az, aki, hogy megértethesse a JavaScriptben rejlő aszinkron programozás lehetőségeit, részletesen ismertette az event loop működését, ami számomra eddig egy kicsit fehér folt volt. Az előadása végén az is kiderült, hogy az event loopot és a Web Worker-eket összekötve hogyan lehet egyszerűen új, saját API-kat létrehozni, ezzel a háttérbe küldve bizonyos hosszan futó feladatokat.
Számomra a legironikusabb pontja ennek a három napnak az volt, amikor Dan Callahan a WebAssembly-t bemutató előadásában egy Mac-en futó Firefoxban elindított egy 3D animációt, amiben volt egy asztali számítógép, amiben futott egy DosBox emulátor, amin elindult egy Win 3.1, amiben elindított egy Netscape 3 böngészőt. Ezzel demonstrálta, hogy a WebAssembly segítségével mennyire egyszerűen lehet lehet low-level programozási nyelveken írott komponenseket újrahasználni a böngészőben.
A két konferencián a technikai dolgok mellett több előadás is szólt a munkánk emberi oldaláról. Többször került elő az imposztor-szindróma, ami, mint most megtudtam, sokkal többeket kínoz, mint gondoltam. Ez a perfekcionizmus és az önbizalomhiány elegyéből összeálló állapot, amikor valaki folyamatosan úgy érzi, hogy a környezete sokkal rátermettebbnek, okosabbnak tartja, mint ő saját magát. Praktikus tanácsokat kaptam, hogyan tudok ezzel megküzdeni, és hogyan tudok segíteni, ha valakin látom a „tüneteket”.
Sokszor kérnek meg a többiek, hogy nézzük át az elkészült kódot, vagy csak vitassunk meg egy problémát, tervezzük meg a megoldást. Egy ideje már foglalkoztatnak ezzel kapcsolatos kérdések. Hogyan érhetem el, hogy egy review ne vegyen el sok-sok órát? Mire figyeljek, amikor visszajelzést adok egy kollégámnak? Vaidehi Joshi a reviewkról szóló előadásából több olyan választ is kaptam, ami a napi munka során jól fog jönni.
Oszd meg ismerőseiddel!