Most ak­kor mi a mon­dás?

“Most akkor mi a mondás?...” - harmadikként szólalt fel aznap a céges retrón. Túl voltunk már két könnyebb témán, amikor felvezette a kérdését. Koherens, jól megfogalmazott téma volt egy apró szépséghibával. Nem volt alanya a mondatnak.

Kevés kifejezést rühellek jobban, mint azt, hogy “mi a mondás”. Először a multinál találkoztam ezzel. Ott gyakran hangzott el végső érvként. Az a mondás, hogy ide vagy oda könyveljük az órákat. Az a mondás, hogy legyen meg holnapra gyorsan, aztán később kidolgozzuk. Az a mondás, hogy ez legyen ilyen vagy legyen olyan. Aztán én is kezdtem használni, mert furán csengett ugyan, de kényelmes volt. Megúszós. Nem lehet tudni pontosan, hogy ki mondta, ezért nincs felelőse. Az egyik főnök mondott valamit, amivel teljesen mindegy, hogy egyetértek vagy sem, és teljesen mindegy, hogy van-e értelme vagy sincs, a lényeg, hogy emiatt cselekszem így. Az ez a mondás azért is jó, mert könnyen torzulhat, nincs következménye. Ha a kollégámnak érvelek így, aki szintén szokta használni ezt a szófordulatot, akkor együtt rinyálhatunk a tekintély árnyékában.

A mi a mondásnak a kisöccse a legyen kimondva. Olykor felmerül a közös retrókon, hogy mi legyen kimondva. Olykor ez, olykor az. Úgy érezhetjük, hogy ha ki van mondva, akkor megvan a referencia alap, amihez vissza lehet nyúlni. A legyen kimondvával csak az a gond, hogy ez lesz a melegágya a bebetonozott policynek. A mi a mondás és a legyen kimondva megágyaz a dogmatikus gondolkodásnak, a tekintélynek, a fölé- és alárendelt logikának. A legyen kimondvában a legkínosabb az elszenvedő forma. Az udvar felseprődik, a szemét kivivődik, a por letörlődik, a szó kimondódik. Az ilyen módon végrehajtott tevékenységekben nincs köszönet.

Az EMK-ban való mélyüléssel egyre távolabb kerültem az alany nélküli elszenvedő formáktól. A megfigyelésemnek tárgya van. Az érzés-szükséglet páros rólam és rólad mond valamit. A kérést én intézem hozzád, vagy te hozzám. Olyan térben szeretek dolgozni, ahol a kérések konkrét személyektől irányulnak felém, nem egy megnevezhetetlen absztrakciótól. Ilyen környezetben nagyobb eséllyel van lehetőségem kontrollálni a saját feladataimat, teendőimet. Ha valamivel nem értek egyet, tudom, hogy kihez fordulhatok, tudom, hogy ki fogalmazta meg a kérést.

A mai napig tanulom, hogy miként élhetek szabadon egy olyan közegben, ahol nincs mondás. Helyette arra fókuszálok, hogy legyen világos felelősségvállalás maximális testreszabottsággal. És igen, meggyőződésem, hogy ez a szemlélet nagyobb méretű cégnél is használható.

Kényesen próbálok figyelni arra, hogy ahol felmerül a mi a mondás, ott kiderüljön, hogy mi okozza a bizonytalanságot. A mi a mondás a szorongás tünete, melyet okozhat átláthatatlan folyamat, következetlenség, be nem tartott vállalás, bizalmatlanság. A mi a mondás jól újrakeretezhető egy beszélgetés során, ahol kibomlik, hogy milyen szükséglet sérült, hogy mi a konkrét kérés, ami csökkentheti a bizonytalanságot.